A különböző országokból származó 41 tudós - geológusok, geofizikusok, paleontológusok, éghajlatkutatók - az utóbbi 20 évben gyűjtötte össze a kréta-tercier kihalási eseménnyel (K-T esemény) kapcsolatos bizonyítékokat. A kréta és a harmadidőszak határán a fajoknak több mint a fele eltűnt egy geológiai szemszögből rövid időszak alatt: ez a világ különböző részein található üledékes kőzetekben rendszerint egy vékony vonalként jelenik meg, amelyet K-T határnak neveznek.

A röpképtelen dinoszauruszok fosszíliái a K-T határ alatt találhatók, jelezve, hogy ezek az állatok közvetlenül az eseményt megelőzően, illetve az alatt haltak ki. Az emlősök és a madarak viszont kis veszteséggel túlélték a pusztító katasztrófát. A kutatók véleménye eddig megoszlott az okokra vonatkozóan: egy részük azt feltételezte, hogy a K-T kihalásokat egy aszteroida-becsapódás (a Chicxulub-becsapódás Mexikó területén) okozhatta, mások a megnövekedett vulkáni tevékenységet tartották vétkesnek.

Körülbelül 66 millió évvel ezelőtt, a kréta időszak végén ugyanis az indiai Dekkán-plató (Dekkán-trapp) területén erőteljes vulkanikus tevékenység zajlott 1,5 millió éven át. A plató az egyik legnagyobb vulkanikus terület a Földön: több megszilárdult bazaltfolyam rétegből tevődik össze, amelyek együtt több mint 2000 méter vastagon fednek le egy 500 000 négyzetkilométeres területet.

Európai, amerikai, mexikói, kanadai és japán kutatók most arra a következtetésre jutottak, hogy egy 15 kilométer széles aszteroida okozta a K-T kihalási eseményt.
"Az aszteroida a hirosimai atomrobbanásnál milliárdszor nagyobb erővel csapódott be bolygónkba. Biztonsággal állíthatjuk, hogy a becsapódás óriási tűzvészeket, valamint a Richter-skála szerinti 10-es fokozatú földrengést, és ennek következményeként fellépő szökőárakat okozott.

A dinoszauruszok koporsójába az utolsó szöget a katasztrófa nyomán fellépő környezeti változások okozták: a légkörbe jutott óriási mennyiségű por sötétségbe borította Földünket, beköszöntött a globális tél, megölve mindazokat a fajokat, amelyek nem voltak képesek alkalmazkodni e pokoli viszonyokhoz" - magyarázta Joanna Morgan, az Imperial College of London kutatója, a tanulmány társszerzője.

Mint Peter Schulte, a német Erlangeni Egyetem kutatója, a tanulmány vezető szerzője rámutatott, a leletek tanúsága szerint a kihalási esemény 65,5 millió évvel ezelőtt történt, és a dinoszauruszok mellett igen gyorsan a tengeri és szárazföldi ökoszisztémákat is elpusztította. Erre az egyetlen logikus magyarázat az aszteroida becsapódása.
Az indiai aktív vulkanikus tevékenység csupán kisfokú módosulásokat váltott ki a tengeri és a szárazföldi ökorendszerekben a K-T eseményt megelőző 500 ezer évben. Ez is arra utal, hogy nem a vulkánok a vétkesek.

Az aszteroida-elméletet igazolják a légkör összetételében bekövetkezett változások is: a becsapódás révén sokkal több kén, por és pernye kerülhetett sokkal rövidebb idő alatt a levegőbe, mint a vulkánkitörések alatt.

Egy másik társszerző, Gareth Collins, az Imperial College of London kutatója azt emelte ki, hogy a becsapódás "pokoli napja" véget vetett a dinoszauruszok 160 millió éves uralmának. Ugyanakkor az esemény új távlatokat nyitott az emlősök előtt. "A K-T esemény kulcsfontosságú pillanat volt a Föld történetében, mivel megnyitotta az utat, hogy az ember váljon bolygónk domináns fajává" - hangsúlyozta a kutató.