Függőségről általában akkor beszélhetünk, ha egy, a hétköznapokban szokásossá váló normálisnak tűnő, vagy csak enyhén deviáns viselkedésmód dominánssá válik, eluralkodik az ember fölött. Sokszor egyeseknek fel sem tűnik, hogy bizony már ők is a sorozatok rabjaivá váltak, napjuk fénypontját az jelenti, ha felharsan a televízióban az ismerős dallam és az előző nap abbamaradt történet végre folytatódik.

Sorozatok már a ’70-es, ’80-as években is jelen voltak, bár közel sem olyan hatalmas mennyiségben, mint manapság. Sokan nézték Kojak nyomozásait, Linda verekedéseit, a Dallasból ismert Jockey Ewing ármánykodásait, gyerekek százezrei rajongtak a Mi újság a Futrinka utcában című sorozatért. Tagadhatatlan, hogy a sorozatok egyre inkább elérik az összes generációt, a fiataloktól kezdve az idősebb emberekig.

Napjainkban egyre több amerikai sorozatot szinkronizálnak és adnak le nap, mint nap a tévében, melyek széles repertoárja közül az ember biztosan talál olyan témájút, ami őt a legjobban érdekli. A néző választhat a családsorozatok, a kórházsorozatok, a krimisorozatok, a drámasorozatok, a szituációs komédiák, a szappanoperák a reality showk és a Japánból egyre inkább betüremkedő animék közül. Ilyen választék mellet nem csoda, hogy a sorozatfüggőség korunk egyik népbetegségévé nőtte ki magát.

Fodor Zsóka a sorozatokról

A Barátok köztből nemrégiben távozott Fodor Zsókát kérdeztük a sorozatnézési szokásairól.

A színésznő elmondta, hogy ő bizony igencsak sok időt tölt a televízió előtt: „Több sorozatot is nézek egyszerre. Az összes Helyszínelőket a Miamitól kezdve a New Yorki-ig, a Jóban-rosszbant, a Külvárosi Rendőröket, a Vészhelyzetet, egyszóval én sorozatfüggő vagyok.”

Sőt azt is elárulta, hogy annyira rabja a sorozatoknak, hogy ha ki kell hagynia néhányat, akkor azokat biztosan felveszi a három videó lejátszója egyikére, így nem kell a programot lemondania azért, hogy láthassa kedvenc történeteit a tévében. – „Föl is van halmozódva vagy tizenöt kazetta, amit ez idáig még nem volt időm megnézni. Akár hajnali 3-kor is van, hogy felébredek, ilyenkor beteszek egy kazettát és megnézem. De általában csak sorozatokat nézek, a hosszabb, másfél órás filmeket már nem szeretem. Éppen ezért moziba sem járok.”

Az egész országban Magdi anyusként ismert színésznő azt is elárulta, hogy néha vannak napok, amik csak a sorozatnézésről szólnak számára.
„Most hogy jobban ráérek, gyakrabban nézek tévét. Néha lusta napot tartok, mert valamikor meg kell nézni a felgyülemlett kazettákat. Ilyenkor több óra hosszat ülök a televízió előtt.”

A sorozatgyártók taktikái

Napjainkban a sorozatok több nézőt csalogatnak a televízió elé, mint a hosszabb, általában másfél órás filmek. Ahogy Fodor Zsóka is elmondta, jobb szereti a rövidebb sorozatokat, amivel úgy tűnik, nincs egyedül A sorozatokban azt kedvelik a nézők, hogy valós problémákkal küzdenek a szereplők, így az emberek könnyen tudnak azonosulni velük. Az epizódokban szereplő rengeteg karakter is megkönnyíti ezt az azonosulást, hiszen közülük biztosan talál olyat a néző, aki hasonlít rá.

A szimpatikus karakterek és lebilincselő történet mellett több dologra is figyelnek a rendezők, hogy biztosan rászoktassák a nézőket az adott sorozatra.

Ezen taktikák egyik jól bevált módszere, hogy a részeket minden nap, ugyanabban az időpontban adják le, így a néző már beépítheti napi rutinjai közé a tévénézést. Egy másik fontos dolog, hogy mindig valósághű dolgokról szólnak, amik bárkivel megtörténhetnek, így még könnyebb azonosulni a karakterekkel. És végül a cliffhanger, azaz mindig a legizgalmasabb résznél való megszakítás, hogy a nézőket rávegyék arra, hogy másnap is leüljenek a tévé elé és megnézzék, mi is fog kedvenceikkel történni.

Az új generáció

Az elmúlt években egy újfajta sorozatnézési forma is kialakult, melynél a nézők speciális vágásokkal, reklámok nélkül, akár egész nap nézhetik az epizódokat. Ezek a nézők a kalózok, akik már nem veszik fel videóra a sorozat egy-egy részeit, hiszen számítógépeiken az internet segítségével akár egész évadokat is végignézhetnek egyszerre. Nem kell egy napot, vagy akár egy egész hetet várniuk arra, hogy kedvenceik kalandjai folytatódjanak, hiszen online le tudják tölteni az egész sorozatot. Emellett egyre több DVD-t lehet a boltok polcain is látni, melyeken nem a megszokott egy-két órás filmek vannak, hanem egyes sorozatok egész évadjai.

Persze a sorozatgyártás jó üzlet mindenkinek. A színészeknek, forgatókönyv íróknak, producereknek és tévétársaságoknak folyamatos bevételt jelent, a nézőknek pedig néhány órányi kikapcsolódást a szürke hétköznapokban, amikor saját problémáikat félretéve nézhetik mások élettörténeteit.

Hogy mikor beszélhetünk sorozatfüggőségről? Véleményem szerint akkor, amikor a néző már nem tud különbséget tenni a saját élete és a színészek által eljátszott karaktereké között, azaz amikor a valóság és a képzelet határvonala elmosódik és elhiszik, hogy a sorozat szereplői és az általuk megteremtett szituációk valósak.