Így van ez, sajnos!

Életkép: 2009, szélsőjobboldalhoz köthető gyűlés. A beszédmondó szónokol valamiről, egyértelműen nem a saját szavait használja - a tömeg éljenez. Majd amikor a szónok hozzáteszi, hogy mindezt Gyurcsány Ferenc, akkori kormányfő mondta, akkor az egybegyűltek hirtelen veszett fújólásba csapnak át - pedig a gondolat tartalma mit sem változott.

Miért van az, hogy a gondolatok atyja ennyire befolyásolja a gondolatok megítélését? Miért lehetséges az, hogy ugyanaz az ötlet különböző személyektől teljesen ellentétes reakciót képes kiváltani az emberekben? A válasz az „érzelmi politizálás”-ban rejtőzhet, amely sajnálatos módon beépült a magyar politikai életbe.

Ez alapján, ha azt mondjuk: Hitlernek voltak jó gondolatai, akkor rögtön véresszájú, zsidógyűlölő náci vagyok. Pedig Hitler bizonyítottan nem volt buta, egy ország irányításával foglalkozott - és ha egy okos ember közügyekkel foglalkozik, akkor törvényszerűen lesznek jó gondolatai - legyen céltevékenysége bármennyire is szörnyű.

A fent említett hozzáállás viszont megakadályozza azt, hogy minden oldalról kiválogassuk a jó gondolatokat, és ezekből gyúrjunk egy olyan masszát, amely a legjobb megoldásokat tartalmazza - mondjuk egy ország irányítására vonatkozóan. Sőt, azt is megakadályozza, hogy a józan ész irányába megváltozzon pártállásunk: elvégre ha valakiről szentül meg vagyunk győződve, hogy az illető hülye, soha nem fogjuk meghallani, ha valami okosat mond.

Előítéletek a pártokról

A mai magyar politikai életben a legtöbb téves és negatív előítélet a két formálódó új erőhöz kapcsolódik - hála a jelenlegi pártok, és egymás sárdobálásának.

A Jobbik „antidemokratikus, szélsőséges, rasszista, fasiszta, antiszemita”, aki megszakítana minden külföldi kereskedelmi kapcsolatot, kilépne a NATO-ból, és az EU-ból, valamint betiltaná a TV2-őt és az RTL Klubot. Ez terjed, noha ebből egyik sem igaz.

Való igaz, vannak olyan megnyilvánulásaik, amik a fent említettek felé hajaz, és jelszavakból építkező pártkommunikáció sem segít a helyzeten, de a párt programját és elképzeléseit jobban megfigyelve mindegyik konkrét cáfolatot kap. Azonban ha valaki ennyire elutasítóan áll a párthoz, akkor az meg sem hallja azokat a gondolatokat, amiket a radikális párt mondott ki először - és amivel egyébként az ország nagy része egyetért.

LMP

Hasonló helyzetben van a Lehet Más a Politika. Egyes rágalmak szerint az SZDSZ utódpártja, mások szerint az MSZP pénzeli, megint mások szerint a Fidesz adni nekik kopogtatócédulákat - noha a párt legnagyobb erénye, hogy egy másik párttal sem működik szorosan együtt, és nincs rejtélyes háttérbázisa. De jó példa az is, hogy a jobbikosok nagy része mélységesen utálja az LMP-t, csak mert liberálisnak mondják - noha környezetvédelmi és korrupció-ellenes politikájuk nagyban megegyezik, amely ráadásul mindkét párt számára elviekben fontos üzenet.

MSZP

Az MSZP hazug és korrupt, és semmit nem csinál meg, amit elhatároz - él a köztudatban. Ha ezek egy része igaz is, azt észre kell venni, hogy nem teljesen tehetségtelen szervezet: az ország nyolc év alatt nem esett darabokra, és sikerült beültetniük a kormányzói székbe egy Bajnai Gordont is, aki visszaadott némi gazdasági stabilitást.

Bár a legtöbbet nyilatkozó - így a legtöbb hülyeséget ontó - párt, de számos támogatandó ötletük volt már, amik az ország érdekét szolgálták. De azok ezt nem veszik észre, akik a „Gyurcsány a hibás!” mondaton szocializálódtak. (Mindennek ellenére egy újabb négyéves szoci időszak a következmény-nélküliség csúcspéldája lenne, így semmiképpen sem támogatandó).

Fidesz

A Fidesz populista, demagóg, a narancsos király által kézi-vezérelt párt, amely elhallgatja a valódi programját - él a nép képzeletében. A fiatal demokraták esetében az a furcsa helyzet állt elő, hogy bár kormányzóképességüket szinte senki nem kérdőjelezi meg, de a vádak nagy része ellen sem igyekszik kapálódzni. Ellenzékiségük három populista mondattól volt hangos, Molnár Oszkár kirúgása a pártvezetésnek való ellentmondhatatlanságot igazolta, Mádi László elszólása utáni „gyors kivégzése” pedig a titkos program koncepcióját támasztotta alá.

MDF-SZDSZ

Kissé nagyobb bajban vagyok az MszDszF-el, ugyanis lassan minden, amit mondanak róla igazzá válik - hogy aztán meghazudtolja önmagát. Az MDF-et az SZDSZ-el való összeborulással vádolták, amit a fórumosok vehemensen tagadtak, aztán mégis megtörtént. Ámbátor a fórumosok jó része erre kilépett, ezzel tagadva a fenti lépést, amire a párt kizárásokkal reagált, visszahelyezve a döntés melletti elkötelezettséget. Jelenleg úgy néz ki, hogy sok fórum van, és mindegyikre más rágalom lenne igaz.

Konklúzió

Átrágtam magam az eddigi összes megjelent pártprogramot, és alkalmam nyílt betekinteni a még el nem készültekbe is. Kivétel nélkül mindben találtam nem kevés pozitív, támogatni való ötletet - nagyrészt olyanokat, amiket a társadalom nagy része is valószínűleg támogatna.

Ha ezen programok, és egyéb más elhangzott, konkrét tervek alapján rajzolnánk a szavazást biztosító lapokra az ikszeket - és az érzelmi benyomás nem tűnne el, csak másodlagos lenne - akkor talán kiépülhetne egy olyan demokrácia, amely tervek, tettek, és következmények alapján választja meg képviselőit, akik ezért tervekkel, tettekkel és a következményeket vállalva kormányoznának. Visszaszorulna a korrupció, a demagógia, a hazudozás. Mert ez egy demokrácia, így itt tényleg rajtunk múlik.