25 év kellett a peresztrojkának, hogy kifejtse hatásait?

A gorbacsovi politika következményeit többnyire az alacsony képzettségű, rossz anyagi körülmények között élők (60-60 százalék) ítélik meg negatívan. A megkérdezettek 24 százaléka vélte úgy a januárban készült felmérésben, hogy nyert a reformok által - 1999-ben 11 százalék válaszolt így -, s köztük 32, illetve 38 százalékot tesznek ki a felsőfokú végzettséggel rendelkezők, illetve a jó anyagi körülmények között élők.

A megkérdezettek 41 százaléka szerint mindent úgy kellett volna hagyni, ahogy volt, 38 százalék szerint szükség volt a változtatásra, és duplájára - 20 százalékra - emelkedett azoknak a száma, akik nem tudtak válaszolni a kérdésre.

A peresztrojka fő következményeinek a többség ma is a jövővel kapcsolatos bizonytalanság megjelenését, az ország vezetésében mutatkozó káoszt és a nemzetiségek közötti kapcsolatok válságát tartja, de az így gondolkodók száma jelentősen csökkent. Megnőtt viszont azoknak a száma, akik a peresztrojkában az orosz gazdasági helyzet és a nemzetközi pozíció megerősödésének kezdetét, a politikai jogok és a szabadság kiszélesedését látják.

Mihail Gorbacsov volt pártfőtitkár, a Szovjetunió utolsó államfője mindig is jóval nagyobb tekintélynek örvendett külföldön, mint hazájában. 1996-ben elindult az elnökválasztáson, de mindössze fél százalékot szerzett.

Március 5-én a peresztrojka meghirdetésének 25. évfordulója alkalmából jelentést tett közzé, amelyben formálisnak minősíti az oroszországi demokráciát, s leszögezi, hogy gyakorlatilag újratermelődtek az egypártrendszer fogyatékosságai. Végkövetkeztetése, hogy a szabadságot és a demokráciát eredményező áttörés, amelyet a peresztrojka kezdett meg, változatlanul aktuális, a hatalomnak és az egész társadalomnak el kell mozdulnia a demokrácia felé, e nélkül nem valósíthatók meg a modernizálásra irányuló, nagyra törő tervek.