Azt, hogy a magyar meglehetősen rosszul tűri, illetve fogadja el maga körül az előítéleteket a világon többé-kevésbé mindenütt kiváltó társadalmi csoportokat (például a zsidókat vagy más vallási, etnikai kisebbségeket, melegeket, hajléktalanokat, drogosokat, alkoholistákat) eddig is tudtuk. Azonban a Szonda friss kutatása minden korábbinál részletesebben rajzolja meg a magyarok sztereotípia-térképét.

A kutatás során – melyben a megkérdezetteknek egy ötfokú skálán kellett beikszelniük, hogy az egyes „problémás” társadalmi csoportok jelenléte mennyire zavarja őket – fény derült például arra, hogy legjobban a különböző kábítószertől bódulókat rühelljük. A mérés szerint a tizennyolc éven felüliek kétharmadának jelentősebb problémát okoz a herkások, szipusok, dzsangások stb jelenléte, a lakosság fele pedig a konkrétan legrosszabb, ez esetben ötös osztályzattal látta el a bizonyítványukat.



A kábítószeresek viszonylag alacsony társadalmi arányú csoportja után egy jóval szélesebb kör, az alkoholisták elutasítása a legnagyobb – tudtuk meg. Őket a magyar felnőttek negyvenkét százaléka vetette meg annyira, amennyire csak lehetősége volt rá a felmérésben, huszonnyolc százalék az igen rossz (négyes), további huszonkettő pedig a még mindig megrovásnak tekinthető közepes osztályzatot adott meg.

Néha még magunkat is megvetjük

Ez utóbbi azért érdekes, mert a három tábor összesen a nyolcmillió magyar felnőtt kilencvenkét százalékát teszi ki, márpedig a maradék nyolc százalékot jelentő 640 ezer ember sehogy sem áll összhangban azzal, hogy egy korábbi felmérés szerint legalább egymillió alkoholista van Magyarországon.

Mint az a mellékelt grafikonról is leolvasható (köszönet érte a Szonda Ipsosnak) az előbb felsorolt csoportoknál valamivel elfogadóbbak vagyunk a romákkal, munkanélküliekkel, a bevándorlókkal és a dohányosokkal. Ám ne legyenek illúzióink: a velük kapcsolatos értékítéletünk is jóval rosszabb a közepesnél, s sajnos korántsem meglepő, hogy a cigányokat minden harmadik polgártársunk a lehető legelviselhetetlenebbnek találja.

Nem meglepetés az sem, a legfiatalabb korcsoportba tartozók (18-29 évesek) minden a vizsgálatba bevont csoporttal szemben toleránsabbak, elfogadóbbak az idősebbekhez képest és a hatvan év felettiek a legintoleránsabbak. Érdekes ugyanakkor, hogy a nők kevésbé elfogadóak a férfiakhoz képest, mivel minden vizsgált csoport jelenétét zavaróbbnak észlelték.



Budapest a toleranciának is fővárosa

Nem mellékes az a megállapítás sem, hogy az iskolázottsági szint „két szélén” figyelhető meg a legnagyobb fokú intolerancia. Ők főleg azon társadalmi csoportokat vetik meg, amelyhez valamilyen függőség köthető (alkoholisták, alkalmi vagy rendszeres droghasználók, ill. a dohányosok).

Összegezve a kutatás eredményeit: a felnőtt lakosság huszonhat százaléka sorolható az erősen intoleráns attitűddel rendelkezők közé és csak tizennyolc százalék azok aránya, akiket a többiekhez képest toleránsnak nevezhetünk. Az első csoportban felülreprezentáltak a hatvan év feletti, kistelepülésen, valamint az ország keleti régióiban lakó nők; míg utóbbiban az átlagosnál nagyobb arányban vannak 18-29 év közötti, budapesti lakosok.