Nem sokan gondolták volna, hogy Orbán Viktor két bukott választás után újra fel tud állni, sőt, Magyarország miniszterelnöke lesz. Akárhogy is nézzük, e megerősödéshez a Jobbik is szervesen hozzájárult. Természetesen nem aktívan, csupán közvetve.
2010. április 7. szerda 16:23 - Pénzes Dávid
Orbán Viktor politikusi kvalitásait ellenségei sem vonják kétségbe. Mégis legjobb tulajdonsága, hogy képes volt tanulni a hibáiból. Mert nagy húzás volt, hogy minden nagy múltú jobboldali pártot szépen felszabdalt (FKGP), vagy maga alá gyűrt (KDNP), esetleg a baloldalra taszított (MDF). Mindannyian emlékszünk még az „egy a tábor egy a zászló” kifejezésre.
Ám megjelent a színen a Jobbik. Első körben Orbán maradt az korábbi taktikánál és megpróbálta a Jobbikot is eltűntetni, de aztán eljött egy pillanat – ennek okait érdemes lenne később végiggondolni, vagy megtudakolni Orbántól – mikor a Fidesz vezére nagyot húzott. És hagyta a Jobbikot élni. Sőt, egyes - főleg baloldalról jövő - pletykák szerint még egyengette is az útját.
A Jobbik pedig szépen megerősödött. Talán jobban is, mint Orbán számította, de ebben nagy része volt a gazdasági válságnak, amely az emberek elégedetlenségét még inkább felnagyította. Mindenesetre a Jobbik megkerülhetetlen erővé – harmadik erővé – vált a politika színpadán.
Mit jelentett ez a Fidesznek?
Egy vélemény
Tanulságos a Fidesz és a Jobbik háborúja. Egyrészt ezúttal is igazolódik a történelmi tapasztalat, hogy amikor a jobboldal felhasználja a szélsőjobbot, hogy a baloldalt szétverje, és ezért felhízlalja a nácikat, azok a fejére nőnek. Miközben a Fidesz a csalóka népszerűségi adatok bűvöletében él, a kétharmadot számolgatja, a sírját a Jobbik már megásta. Amikor a jobboldal engedményeket tesz a szélsőjobbnak, hogy azzal a baloldalt gyengítse, minden esetben azt éri el, hogy a jobboldalt verik szét, az ellenhatás pedig a baloldal megerősödése lesz. Így járt Szálasival Horthy, akinek országlása alatt születtek a zsidótörvények, és akinek idejében zajlottak a deportálások, a vége mégis nyilasuralom lett. Majd jöttek válaszul a kommunizmus évtizedei.
(Bartus László, Népszava: Egymás közt)
A Fidesz számára ez nagyon jól jött. A szélsőjobbos eszmékkel, antiszemitizmussal, vagy a radikálisokkal való összekacsintással addig vádolt Orbánról egycsapásra lepergett minden, mindezen vádakat szépen felszívta a Jobbik. Ezzel pedig mintegy megtisztította a Fideszt, akit ezek után már nem lehetett vádolni a szélsőjobboldalisággal. Orbán ezek után még rá is játszott az ügyre, hiszen óvatosan, de határozottan kijelentette, hogy a Jobbikkal nem vállal semmiféle közösséget.
Ezekkel a lépésekkel Orbán elérte, hogy a Fidesz középre került a politikai palettán, és elfogadhatóvá vált olyanok számára is, akiket sikeresen tudtak meggyőzni a Fidesz szélsőjobbos kacsintgatásairól. Ennek a gyümölcse érhet most be a választásokkal, hiszen 62 százalékos támogatottsággal talán sosem rendelkezett párt a magyar demokráciák történetében. Ráadásul
a legutolsó pártpreferencia-felmérés éppen azt mutatta, hogy a Fidesz (illetve a Fidesz oldali média) a Jobbik lejáratásával elérte, hogy Orbánék még összeszedjenek némi százalékot.
Nemcsak
Nyilvánvaló, hogy a Fidesz sikere nem csupán a Jobbik-jelenség miatt alakult így, hiszen az elmúlt nyolc év szocialista kormányzása a baloldalt olyan lehetetlen helyzetbe hozta, amiből kérdéses a talpraállás. Ilyenformán a Fideszen kívül tényleg nem maradt kormányzóképes erő az országban.
Mindezektől függetlenül Orbán Viktor
kezet nyújthat Vona Gáboréknak, hogy létezésükkel megteremtették egy kétharmados Fidesz győzelem lehetőségét. Nélkülük sosem jöhetett volna létre.
Azt már csak csendben jegyezzük meg, hogy a Fidesznek, ha folytatni kívánja az integráló párt szerepét és szeretne hosszú távon megtartani széleskörű támogatottságát (esetleg növelni is azt) egyetlen dologtól kell megszabadulnia, megosztó személyiségű pártvezérétől.
