Hova tűnnek az MSZP-(szak) politikusok?
Kökény Mihály, a szocialisták veterán politikusa bejelentette: tegnaptól nem áll a nyilvánosság rendelkezésére, hiszen 16 év évnyi képviselőség után - korántsem egyedüliként - áldozatul esett az MSZP brutális népszerűségvesztésének.
2010. április 14. szerda 12:39 - Nagy András
„Őszintén szólva én nem szándékozom már nyilatkozni, mivel nem kerülök be a következő országgyűlésbe. A mai naptól nem állok a média rendelkezésére, ne haragudjon” – mondta munkatársunknak a rá jellemző kimért udvariassággal Kökény Mihály szocialista egészségpolitikus. Arról kérdeztük, mit szól az MSZP választási eredményéhez, illetve ahhoz, hogy tizenhat évnyi képviselőség után májustól nem lesz a magyar törvényhozás tagja.
Kökény Mihály sorsa – sok párttársával ellentétben – már jóval a választási éjszaka előtt megpecsételődött. Egyéniben eleve nem mérette meg magát (korábban kétszer, 1994-ben és 2002-ben is elnyerte a Pest megyei 12. választókerület, Szigetszentmiklós mandátumát), egyetlen MSZP-s területi listára sem „fért fel”, míg az országoson csupán a hatvanadik pozíciót kapta. (A másik nevén kompenzációs listáról legjobb esetben is csak ötvennyolc bársonyülőke jár.)
Érthetetlen "szakmaiatlanság"
Akit politikai ellenfele is elismer
„Kökény Mihály komoly tapasztalattal rendelkező egészségpolitikus, aki a párthűség hatására az elmúlt időkben bevállalt egy csomó olyan szerepet, amelyekkel úgy gondolom, ő maga sem értett egyet. Szerintem számára is lelkiismereti konfliktusokkal teli volt az elmúlt időszak, sajnálom, hogy ezeket a méltatlan helyzeteket bevállalta, vagy bevállaltatták vele. Ezzel együtt, mint szakembert tisztelem és becsülöm” – vall harcostársáról Pesti Imre, a Fidesz első számú egészségpolitikusa, a második Orbán-kormány egészségügyi miniszteri posztjának esélyese.
A veterán politikus a HírExtrának már korábban is elmondta, hogy – számára is érthetetlen okokból – az MSZP különböző listáiról úgyszólván „lefelejtődtek” a párt elmúlt ciklusokban meghatározó szakpolitikusai. A tuti befutó helyekre pedig a szocialisták erős emberei kerültek, legyen szó akár megyei, akár országos listáról.
Kérdés, miért jó a szocialistáknak, hogy leendő – ma még nem látható létszámú – frakciójuk telis tele lesz többé-kevésbé leharcolt pártkatonákkal, miközben a szakembereik a Tisztelt Ház falain kívül rekedve legfeljebb tanácsadóként vehetnek részt a legnagyobb ellenzéki párt címére esélyes MSZP politikájának alakításában.
Ez lenne a Lendvai Ildikó által ígért felelős, konstruktív ellenzékiség záloga? Aligha, arról nem is beszélve, hogy a „kormányzóképes alternatíva” felmutatására készülő MSZP-nek sem biztos, hogy az elmúlt nyolc évben a választók szeme láttára leharcolódó káderek mutatnak majd a leghitelesebben az Országgyűlésben.
Kökény Mihály mindenesetre aligha aggódik saját jövője miatt. „Tizenhat év parlamenti munka után is azt gondolom, hogy van élet a Házon kívül. S bár gyakorló orvos ennyi év kihagyás után már nem leszek, úgy vélem, a megszerzett tapasztalataimra lehet szükség a jövőben is” – nyilatkozta a HírExtrának már március elején, a kampánystart idején.
Kökény Mihály keringője
Kökény Mihály párttagként a megboldogult MSZMP-ben kezdte politikai karrierjét a hetvenes évek elején. 1974-ben a SOTE-n végzett, majd az Országos Kardiológiai Intézetben dolgozott. 1979-ben belgyógyászati, később kardiológusi vizsgát tett. 1986-ban már a Miniszterelnöki Hivatal főosztályvezetője,1988-tól szociális és egészségügyi miniszterhelyettes.
Politikai karrierje igazán a rendszerváltás után állt magasan ívelő pályára. 1990-ben alapítója a jogkörében később épp az ő minisztersége idején megkurtított Orvosi Kamarának, ugyanettől az évtől az Országos Kardiológiai Intézet főorvosa.
1994-től egészen mostanáig képviselő. A Horn-kormány idején először a Népjóléti Minisztérium államtitkára, majd minisztere. Nevéhez fűződik az 1997-es nyugdíjreform előkészítése, illetve jelentős törvények (egészségügyi, gyermekvédelmi) kezdeményezése és elfogadása – írja saját magáról parlamenti önéletrajzában.
A polgári kormány idején sem esik ki teljesen a pikszisből, 1998 és 2002 között az egészségügyi és szociális bizottság elnöke. A Meggyesi-kormányban ismét államtitkári székben találja magát, mi több, 2003 és 2004 között az egészségügyi és szociális tárca „ura”, 2006-tól pedig ismét az egészségügyi bizottság elnöke.
Az átlagember emlékezetében persze leginkább a balul elsült 2006-os egészségügyi reform miatt marad meg. Annak ellenére is, hogy a második Gyurcsány-kormány idején már nem tagja a kabinetnek,
portálunknak igen önkritikusan vallott a kudarcos konszolidációról: „Egy csomó konkrét szakmai intézkedésben például lehettünk volna megfontoltabbak” illetve „kétségkívül igaz, hogy az emberekkel sem tudtuk elfogadtatni a változásokat”.
Mentségül, fél lábbal már a nagypolitika játszóterén innen, egy dolgot jegyzett meg. „Eggyel biztosan nem vagyunk vádolhatók: hogy nem törekedtünk arra az elmúlt nyolc esztendőben, hogy egy átfogó modernizációba vigyük az egészségügyet. És az, aki ma csak romokról és összeomlásról beszél, egyszerűen
nem mond igazat” – hangzik a kardiológus végszava. Megszívlelendő.