125 éves lenne

Stand Vilma néven Aradon született, apja orvos, anyja híres énekesnő volt, felmenői között tarthatta számon a színész Megyeri Károlyt, Petőfi A tintásüveg című versének főhősét.

1902-ben végezte el a Vígszínház színiiskoláját, immár édesanyja nevét viselve, s Medgyaszay Vilmaként lépett először színpadra 1903 júliusában, Krecsányi Ignác nyári társulatával. 1904-ben szerződtette a Király Színház, ahol a János vitézt alakító Fedák Sári mellett ő lett az első kétszáz adás Iluskája. A következő években játszott a Magyar Színházban, az Operettszínházban, a Nemzeti Színházban, igazi műfaja azonban a sanzon lett.

A Modern Színpad Cabaret-hoz 1907-ben szerződtette Nagy Endre, aki Medgyaszay hangját harmattal befuttatott nemes gyöngynek nevezte. Igazi otthonra talált itt, a magyar költészet egyik legfőbb népszerűsítőjévé vált. Költőóriások - Ady Endre, Babits Mihály, Karinthy Frigyes, Szép Ernő - megzenésített verseit énekelte, emellett Bartók- és Kodály-dalokat is előadott. Műsorát maga állította össze, repertoárján ezernél több dal szerepelt. Rendkívül népszerű lett, sokan csak az ő kedvéért mentek el a színházba. Varázslatos egyénisége, szépsége, muzikalitása, temperamentuma egyaránt hozzájárult a sikeréhez.

Nagy Endre kabaréjában kezdte el azokat az esteket, amelyek keretbe foglalták egy-egy költő válogatott dalait. Kosztolányi a magyar beszéd- és énekművészet forradalmárának, a dal színésznőjének nevezte, Babits neki írta a Gáláns ünnepséget, Ady a Kató a misént és Zozo levelét.

Amikor 1913-ban Nagy Endre Párizsba utazott, Medgyaszay vette át a színházat, és két éven át Medgyaszay-kabaré néven igazgatta. Saját színházzal is próbálkozott: 1918 decemberében Szomory Dezső, Szép Ernő és Molnár Ferenc bevonásával szervezte meg a Medgyaszay Színház társulatát, zenei vezetőnek Reinitz Bélát nyerte meg. A teátrum - melyben a fellépő művészek Haydnt, Webert, Bartókot, Kodályt adtak elő -, igen rövid életűnek bizonyult, alig egy év után megszűnt.

Medgyaszay 1927-ben a Zeneakadémián tartott önálló estet, az utána következő években sokat szerepelt külföldön. 1938-ban megünnepelték pályájának harmincéves jubileumát, ezután csak kávéházakban énekelt, de fellépett a nevezetes Vasas-matinék műsorában is.

A háború után a Vidám Színpadon játszott, nevezetes szerepei voltak: Annie (Thomas: Charley nénje), Tschöll mama (Schubert-Berté: Három a kislány), Angot (Lecocque: Angot asszony leánya). Innen vonult nyugdíjba 70 évesen, 1955-ben, s 1972. április 5-én hunyt el.

Páratlan alakja volt a magyar színházművészetnek, nem hasonlított senki máshoz, ízléses, finom előadásában egy útszéli kuplé is dallá nemesedett. Nagy Endre azt mondta róla: "A kabaré polifóniájában ő volt a Vox Humana." Munkásságát 1954-ben kiváló művészi címmel, 1958-ban Kossuth-díjjal ismerték el.