Mit tehet egy parlamenti alelnök egy ilyen nagytöbbségű Országgyűlésben?

Egy ellenzéki parlamenti alelnöknek is megvannak a jogszabályokból fakadó kötelezettségei. Nagy kérdés, hogy a kormánypártok által javasolt elnök (Schmitt Pál), milyen módon és milyen mélységben kíván együtt dolgozni ellenzéki helyetteseivel.

Ezt lehet már most sejteni?

Nem, erre egyelőre nincsen semmilyen jelzés. Magam is kíváncsian várom a kormánypártok együttműködési készségét. Az MSZP kormányai alatt – amíg az ellenzék nem vonult ki önszántából a parlamenti munkából – a szocialista politikusok, például Szili Katalin a Ház elnöke kifejezetten együttműködő, és konszenzuskereső magatartást folytatott. És ez nem csak a látszat volt. Nem örülnék annak, ha a Fidesz pusztán látszatból tenné ezt. Ez még talán rosszabb lenne, mintha kerek-perec kijelentenék, hogy a parlamenti kétharmados többségüket erőből kívánják használni.

Van valamiféle irányelv, amit maga elé tűzött?

A Ház alelnöki tisztség viselése számomra lehetőséget teremt, hogy napi huszonnégy órában dolgozzak a baloldal újjáépítése érdekében. Azt hiszem, egy ellenzéki országgyűlési alelnök munkájában leginkább a parlamenti napi kötelezettségeken túli tevékenységek a meghatározók. A baloldal újjáerősítésében örömmel működök együtt a szocialista frakció tapasztaltabb és fiatalabb tagjaival is.

Egyébiránt mennyire egységes a frakció? Hétfőn döntöttek a posztokról, és Tóbiás József pártigazgatón kívül, minden pozícióra több jelölt is volt…

Személyi kérdésekről döntöttünk, de nem személyeskedve. Mellettem Molnár Csaba is jelölt volt az alelnöki posztra, akivel a kancellárián együtt dolgoztunk: ő mint miniszter én mint államtitkár. Szavazás előtt összekacsintottunk, s azt beszéltük, hogy akármi lesz az eredmény koccintunk. Igaz, hogy ez nem történt meg, mert nagyon hosszú volt a nap, de a héten biztosan sort kerítünk rá. Mindezt csak azért mondom, hogy világossá tegyem: egy pillanatnyi személyi feszültség sem volt, mindezt csak a kommentárok találják ki.

Én magam sem csináltam presztízskérdést a megválasztásomból. Megvártam, hogy jelölnek-e s miután jelöltek, elvállaltam; egy lépést nem tettem az ügy érdekében, rábíztam azt a frakcióra.

Akkor a Gyurcsány-Mesterházy szembenállás nem is olyan erős, mint azt gondoljuk?

Legyünk pontosak: ebben a kérdésben nem ez volt a meghatározó.

De azért jelen van ez a két „csoportosulás”?

Ötvenkilencen, ötvenkilencfélék vagyunk. Az a dolga a vezetésnek, hogy ezt egyben tartsa.

Egyetért azzal, amit Török Zsolt a HírExtrának kifejtett, hogy nem lenne baj, ha a tisztújítással párhuzamosan néhányan visszaadnák a mandátumukat, hogy ezzel is a megújulást szimbolizálják?

Nem fordult még ilyen elő. Mivel az egyéniben elért választási eredményem jócskán felülmúlta az országos átlagot (42 százalék volt, míg az országos 19 – a szerk.), így nem gondolom hogy rám célzott.

Itt nyilván a „régi motorosokra” utalt.

Akárhogyan is nézem, szerintem ez csak önkéntes lehet. Ilyen kötelezettséget nem hozhat a párt, mindenkinek magának kell mérlegelnie.

A párt alapszabályában sincs olyan, hogy visszahívhat valakit?

Nem, ez törvényellenes lenne.

Ettől függetlenül egyetértene azzal, hogy néhányan teret adjanak másoknak, ha a tisztújítás illetve a baloldal megújítása miatt ez szükséges lenne?

A Kongresszus majd dönt erről. Meglepődnék azonban, ha kongresszusi többséget kapna egy ilyen javaslat. Ez csak belső feszültségeket teremtene. Ellenzékben nekünk az a dolgunk, hogy a parlamenti munkán túl minél többeket bevonjunk a baloldal működtetésébe, intézményeinek frissítésébe. Ez nem feltétlenül a képviselőségtől függ.

Milyen lesz Ujhelyi István, mint ellenzéki alelnök?

Alapvetően egy konszenzust kereső alkat vagyok. Ebben a habitusomban szeretném ellátni a tisztségeimet. De magaménak érzem az igazság folyamatos keresését is; ebben sokat pörög a nyelvem. Mindezek miatt azt gondolom, hogy egy sokat szereplő baloldali vezető leszek.