A Fidesz már neki is látott egy rakás törvénymódosításnak, amit jól tesz, a türelmetlenség heggyé magasodott az országban. Volt nekünk kisebbségi kormányunk, meguntuk, hát megszavaztunk egy masszív, kétharmados támogatáson alapulót: legyen minden máshogy, mint az elmúlt években. Végletek között válogatunk, mi így szeretjük.

Érdekes módon ezek a végletek egy az egyben átszivárognak az új törvényekbe. Gondolok itt a „három csapásra”, és az iskolalátogatáshoz kötött családi pótlékra. Alapjában ezekkel nem ellenkezne senki, sőt indulatból megszavaznánk, de az ördög, mint mindig, ezúttal is a részletekben rejlik.

Nem vagy egyedi hópihe

Ezekben a törvényekben nagyon hasonló vonásként jelenik meg, hogy nem engednek teret az egyedi elbírálásnak. Nem egyénieskedünk, senki sem különleges. A törvényjavaslatok értelmében a bajba kerültek, az eltévelyedettek mindig ugyanazon okból kifolyólag vállnak bajba keveredettekké és eltévelyedettekké. Úgy tűnik ez a rendező elv, a politikai bölcselet, ebből indul ki a törvényalkotói logika.

Mondom ezt azért, mert a „három csapás” kivenné a bírók kezéből az egyedi elbírálást. A harmadik pofon húsz évet ér, mindenképpen. Még az is lehet, hogy a második gyilkosságért sem kap ennyit valaki, de mindegy, ha háromszor követ el valaki testi sértést, akkor maximális a verdikt, automatikusan. Akár gépek is hozhatnák a harmadik csapás ítéleteit, el nem rontanák.

És bizony, ugyanezt látjuk a családi pótlék kérdésénél. Ha nem jár iskolába a kölök, akkor nyista családi pótlék, majd természetben megkapják. Vagyis nem pénzt kap a család, hanem tornacipőt és rizst. Közbevetőleg megjegyezném, hogy ebben azért van egyfajta logika: ha a család mindent megtesz, ami erejéből telik, hogy iskoláztassa gyermekét, akkor nyilván nem bánja, ha tanszereket kap a családi pótlékból, hiszen maga is arra költené a pénz egy részét. De mi van, ha tanszerek vannak, és mégsem megy a gyerek tanulni, de a szülők szeretnék? Akkor az a segítség, hogy mínusz családi pótlék? Vagy ilyen eset igazából nincs?

A sokféleség tagadása

Feltételezhetjük, az iskolakerülők motivációi nem teljesen azonosak. Nem hinném, hogy ezek a gyerekek azért hiányoznak, mert egységesen nincs tornazsákjuk, de ez nem számít, most egyformán bánunk majd mindenkivel, nincs kivétel, nincs megkülönböztetés, iskolába járó és hiányzó gyerek van, átmeneti kategóriákkal nem érdemes bajlódni.

Újra elrugaszkodunk a valóságtól, és ebben nagy szerepe van a leköszönő hatalomnak is. A mostani intézkedések azokra a zsigeri felháborodásokra adott válaszok, amiket nekik köszönhetünk. Az ő politikájuk szerint mindenkinek egyformán járt a családi pótlék és az ilyen-olyan segély. Azt nem lehetett megvonni semmilyen alapon, és egyébként is, el a kezekkel az egyedi jogoktól! Mindenkinek jár ugyanaz a juttatás, mindenki megélhetési bűnöző, aki kis tételben tulajdonított el jószágot, és már a BKV is egyformán járna a fővárosiaknak.

Harmadszorra minden számításból ugyanaz jön ki

Pedig nem. Semmi sem jár alanyi jogon. Tudjuk, minden ember színes bőrű… És nem is tűnünk egyformának. Változatos problémákkal birkózunk más-más módon. Nem lehet minden betegséget antibiotikummal kezelni, és nem kell mindenkit azonnal megműteni, akinek fáj a feje. Ehhez képest az a törvényalkotói igyekezet látszik kibontakozni, hogy a differenciálás rossz, a mérlegelés elvetendő, az esetek egyformák, és harmadszorra minden egyenlet ugyanazt az eredményt hozza.