A kisebb parlamentről és a Fidesz által javasolt választási rendszer reformjáról beszélgettünk László Róberttel, a Political Capital választási szakértőjével.
2010. május 21. péntek 14:35 - Iván Márton
Mi a jó a kisebb parlamentben? Szakmai szempontból hogyan értékelhető a Fidesz ezt célzó javaslata?
Az elmúlt években megszokhattuk, hogy a választási reform témája, csak a kisebb parlament szükségességének kontextusában került elő. Az akkoriban még két nagy párt, a Fidesz és az MSZP egymást túllicitálva vívtak létszámháborút azzal kapcsolatban, hogy minél kevesebben ülnek majd a parlamentben, annál nagyobb megtakarítást lehet majd elérni és hatékonyabban fog működni a parlament.
Ennek persze nem sok alapja volt, pontosan lehetett tudni, hogy ezek az ígérgetések csak a nyilvánosságnak szólnak. Mindkét félnek kényelmes volt az, az állapot, hogy egymásra lehetett mutogatni, hogy miért nincs előrelépés az ügyben. Valódi politikai akarat azonban nem volt a dolog mögött, egészen addig, amíg a Fidesz meg nem szerezte a kétharmados többséget, melynek következtében az ígérgetésen túl kénytelen volt koncepciót rakni az üres ígéret mögé.
Most már egy választási rendszert is ki kellett dolgozni ehhez, hiszen számos elemző rámutatott, hogy nem elég hangoztatni, hogy
200 fős parlamentre van szükség. Korábban csak annyi hangzott el, hogy a meglévő választási rendszer három ágát egyszerűen meg kell felezni, amiről nyilvánvaló volt, hogy nem lehetséges. Erre a legjobb példa, hogy a jelenlegi húsz megyei listát, még a 152-es keretszámmal is éppen csak a működőképesség határán lehet fenntartani. A felezés értelmében a 76 kiosztható mandátum miatt az a helyzet állt volna elő, hogy a kisebb megyékben mindössze két-három mandátumot lehetne kiosztani, mely alapján könnyen belátható, hogy 5-6 párt esetén ezt arányosan nem lehet megtenni. Így világos volt, ha 200 fős parlamentet akarnak a megyei listákat meg kell szüntetni. A jelenlegi Fidesz javaslatban úgy tűnik, ezt be is látták.
Mihez nyúlna hozzá a Fidesz javaslata a választási rendszerrel kapcsolatban?
A Fidesz javaslata a választási rendszer két fő pillérét, az egyéni és listás szavazást megtartotta, valamint a kompenzációs elemet sem hagyta el. Úgy tűnik a Fidesznek mindezt sikerült megoldania, a nagy kérdés ezzel kapcsolatban az, hogy a 90-re csökkenő egyéni választókerületek miatt az egyéni képviselet enyhén szólva formálissá válna. Ennek oka, hogy számos választókerület fél-megyényi területet fog felölelni.
Eddig is sokan azon az állásponton voltak, hogy az egyéni képviselet ma sem nagyon valósul meg, hiszen az egyéniben bejutott képviselők beülnek egy pártfrakcióba, ahol kemény frakciófegyelem van. Így nem annyira van mód a helyi érdekek képviseletére. De eddig legalább a választók egy kis része érezhette, hogy megjelenítik az ő politikai érdekeiket is a parlamentben. A 46 000-es választókerületeknél ez inkább volt érezhető, mint a 90 000 választót felölelő új rendszerben.
A nemzetközi gyakorlatban milyen választási rendszerekkel találkozunk? Mi ezeknek az előnyös és hátrányos oldala?
Sokan hangoztatják, hogy az egyéni rendszert teljes egészében el kéne hagyni, hisz Magyarországon úgyis a pártokról szavazunk. A tisztán arányos rendszerrel szembeni egyik fő ellenérv, hogy gyakrabban fordulhat elő olyan helyzet, melyben egyik politikai erő sem képes kormányzó többséget szerezni – ahogy arra Csehország esetében is volt példa, ahol a 200 fős képviselőházban 100-100 mandátumot birtokolt a kormány és az ellenzék. Emellett az arányos rendszerrel szembeni érv, hogy a pártközpontokban dől el minden, és lesznek kirobbanthatatlan politikusok.
A tisztán arányos rendszer másik hátránya az erős koalíciókötési kényszer. Erre az egyik legjobb példa Izrael esete, ahol a Kneszetbe rendre 6-8 párt jut be, melyet csak erősít, hogy a bejutási küszöb mindössze két százalék. Itt a törékeny koalíciók gyakran szétesnek, miután nemzeti egységkormányokat próbálnak létrehozni, amik egységkormány jellegük miatt sérülékenyek. A tisztán arányos rendszerek fő problémája, hogy nem szolgálják a stabilitást.
A tisztán többségi rendszerek, ahol csak egyéni választókerületek vannak – mint Nagy-Britannia – általában egy párt szerzi meg a mandátumok többségét és egyedül tud kormányozni, így nem kell kompromisszumokat beépíteni a kormányzásba. Nagy-Britanniában ez a XX. század folyamán szinte mindig így volt, ám jelenleg komoly változások várhatóak, mivel egyik párt sem szerzett abszolút többséget.
A többségi rendszer hátránya éppen az, ami az arányos előnye, hogy óriási aránytalanságok vannak, aminek következtében rengeteg szavazat elvész. Ez pedig igazságtalanná teszi a rendszert.
Melyikhez áll közelebb a magyar vegyes rendszer?
A magyar választási rendszer éppen a két modell között lavíroz. Tud nagyon arányos is lenni, mint 2002-ben és 2006-ban. De lehet durván aránytalan lenni is, mint 1990-ben és 1994-ben. A mostani helyzet is azt mutatja, hogy az egy kiemelkedő pártot erősen felülreprezentálja a rendszer.
Egy tisztán arányos rendszerben a kétharmados többséghez egy pártnak valóban 65-70 százalék körüli eredményt kellene produkálnia. A tisztán többségi rendszerben pedig egyedül Tóth József (MSZP) képviselő lenne a parlamentben, míg a Fidesznek csaknem 100 százalékos többsége lenne, mandátumok tekintetében.
A jelenlegi rendszer politikailag eddig is kedvezett a Fidesznek. Valószínűleg ezért tartanák meg a vegyes rendszert, nem?
A Fidesz mindig is azon az állásponton volt, hogy a jelenlegi rendszer nekik jó és egyszer biztosítani fogja az egyedüli kormányzás lehetőségét, ami végül is be is jött. olyannyira, hogy ebből
kétharmados többség is lett. De jelen politikai helyzetben ez a győzelem kevésbé a választási rendszer következménye, hiszen a Fidesz 2010-es eredménye egy tisztán arányos rendszerben is 54 százalékot érne, ami egy olyan típusú rendszerben kimagaslónak számít. Hosszútávon persze nehéz megmondani, hogy a választási rendszer többségi rendszer felé történő elmozdítása mennyire kedvezne a Fidesznek, amit a párton belül is beláttak. Úgy tűnik a Fideszben is reálisan látják, hogy ekkora támogatottsága a pártnak valószínűleg soha nem lesz, így a kitűzhető maximum cél a jövőben a relatív többség megtartása lehet a várhatóan elég nehéz négy éves kormányzás után. Amennyiben a Fidesz megtartja relatív előnyét a potenciális szélsőjobboldali és baloldali kihívókkal szemben, akkor az abszolút többség megtartására is van esélye az általuk javasolt választási rendszernek megfelelően.
Hol van még ilyen, vegyes választási rendszer Magyarországon kívül?
Pontosan ilyen nincsen. Gyakorlatilag ahány ország annyi választási rendszer. De természetesen vannak vegyes rendszerek különböző szisztémák mentén. Sokan azt hiszik, hogy a magyar rendszernek a német volt az előképe, ami tévedés, csak annyi bennük a közös vonás, hogy területi listák mindkettőben voltak. A német rendszer alapvetően arányos, de hogy kik szerzik meg a mandátumot, a listás szavazatok alapján kiosztott mandátumarányokon belül, annak egy részét egyéni kerületben döntik el, a másik részét pedig pártlistákról. de ezen kívül sokfelé vannak még vegyes rendszerek.
A magyar rendszernek eredetileg mi volt az előképe?
Több is volt. Többek közt a német modell is előjött, hogy épüljön a megyékre a magyar rendszer és azon belül legyenek választókerületek. De voltak, akik a többségi ágat erősítették volna, és itt a francia és brit modellt vették alapul, melyek a kormány stabilitását biztosítják. Mások a holland tisztán arányos mintával jöttek elő, miszerint az milyen igazságos és milyen tisztán képezi le a választói akaratot. egyébként arról is késhegyig menő viták voltak, hogy a megyei, vagy országos listákat preferálja a rendszer.
Összességében sokmindent mérlegeltek és sokan jól ismerték a nemzetközi példákat. Végül egy ilyen magyarosan sikerült kompromisszumos megoldás sikerült, melybe minden belekerült. Akkoriban azt gondolták mindegyiknek egyszerre érvényesül majd az előnyös oldala.
A régi rendszernek mik a legfőbb hiányosságai?
A legérdekesebb, hogy mindenki szidja a jelenlegi választási rendszert, ám a működési mechanizmusai jól vizsgáztak. Amivel igazán nagy gond volt, hogy a megyei listák is belekerültek, amik elég diszfunkcionálisak, hiszen vannak olyan megyék, ahol csak négy-öt mandátumot van, amit nem igazán lehet arányosan kiosztani. Így annak ellenére, hogy a megyei listákat az arányos elemnek szánták, inkább a többségi logika érvényesült benne. Ezt leszámítva az alapvető működési mechanizmusai jól működtek. De sok részletében már elavult. A jelöltállítást már régen meg kellett volna újítani. A választókerületek aránytalanságának problémáit húsz év alatt nem sikerült kiküszöbölni. De mindez nem kérhető számon, egy olyan rendszeren, melynek azt a szerepet szánták, hogy egyetlenegy választást bonyolítanak le vele. Állagmegóvást azonban mindenképpen igényelt volna.
Mik lennének a legfontosabb elemek, amiket Ön megváltoztatna a jelnlegi rendszerben?
A legfontosabb feladat az lenne, hogy egyszerűsítsék a választási rendszert, mivel az túl bonyolult és nehezen érthető a választó számára. Ez pedig legitimációs problémákat okoz. Így ha valaki választási csalást kiált, akkor az emberek is fogékonyabbak lesznek erre, úgy hogy maguk sem értik, hogyan is lesz mandátum a bedobott szavazatból. Így például sokkal kevésbé állhatna elő olyan helyzet, mint 2002-ben, amikor teljesen alaptalanul kiáltottak választási csalást. Nyilván ennek nem a választási rendszer az elsőszámú oka, de nyilván egy átláthatóbb választási rendszerrel könnyebben elkerülhető, ami akkor volt.
A másik gond, hogy a politikai erők számára is nehezen kiszámítható, pont a megyei listák kalkulálhatatlansága miatt, amik szoros eredménynél kényes helyzetet eredményezhetnek. De most is az utolsó pillanatig kérdéses volt, hogy a Fidesznek meg lesz-e a kétharmada, egészen az első fordulóig. Ezt megelőzően a közvélemény-kutatási adatokból nem igazán lehetett ezt tudni.
Alapvetően ehhez a két problémához kellene hozzányúlni. Az, hogy az alkuk végén hány fős parlamentet kapunk, gyakorlatilag teljesen mindegy.
(Az új alkotmányról itt)