A Birdlife International, a Természetvédelmi Világalap (WWF) és a Wildlife Conservation Society (WCS) 2004-ben hívta életre az éttermeket a keselyűk számára. A speciális étteremlánc célja, hogy állandó táplálékforrást biztosítson a Kambodzsában élő három fő keselyűfajnak, a keleti fehérhátú keselyűnek, a keskenycsőrű keselyűnek és a pirosfejű keselyűnek. "Ezek az állatok a kihalás szélére kerültek és mi úgy próbáljuk megvédeni őket, hogy marha- és bölénytetemeket szolgálunk fel nekik minden hónapban" - magyarázta Net Norin, a Birdlife International egyik tagja.

A madarak táplálékhiányának egyik oka a vadon élő állatok ellenőrizetlen túlvadászata és az, hogy a farmerek sokkal jobban vigyáznak az egykor szabadon kószáló állatállományaikra. Indiában ugyanakkor a marháknak beadott diklofenák nevű gyulladáscsökkentő tizedelte meg a keselyűk számát, ugyanis míg az emlősöknek az előbbi gyógyszer, addig az állatok tetemeiből lakmározó keselyűknek halálos méreg. Ezt a fajta fájdalomcsillapítót azonban Kambodzsában nem használják.

A Birdlife International elmondása szerint az országban élő három fő keselyűfaj dél-ázsiai populációja az 1990-es években három év leforgása alatt több mint 95 százalékkal csökkent, és így a veszélyeztetett, kihaló félben lévő állatok kategóriájába került. Az elsőszámú probléma akkor az volt, hogy a szakemberek nem ismerték a nagymértékű pusztulás okát, ám amint kiderült, hogy a megcsappant táplálékforrás a felelős a madarak haláláért, a keselyűéttermek azonnal munkához láttak.

A keselyűknek szánt állattetemeket az éttermek mindig meghatározott területeken helyezik el, amelyek felügyeletét a helyi erdészekre bízzák. A madarak fejlődését havonta ellenőrző felügyelők jelentései szerint a keselyűk száma a 2004-ben mért 140-ről, 2009 júniusára 286 példányra növekedett. "A madarak száma megnőtt és a falusiak is egyre többet tanulnak meg a keselyűk védelméről. Egyre több turista érkezik a területre és ebből a falulakók is nagy hasznot húznak" - mondta Pich Bunnat, a WCS illetékese. A keselyűk fészkelő területeire is a helyi közösségek tagjai vigyáznak, akik minden hónap végén pénzt kapnak, ha a madarak fészkei épen és "üzemképesen" marad.