A 95 millió évvel ezelőtt élt Alanqa saharica állkapcsa és nyaki csigolyái alapján a paleontológusok szerint az Azhdarchidae család legidősebb tagjának tekinthető - olvasható a National Geographic honlapján (http://news.nationalgeographic.com).

Az Alanqa saharica hosszú, fogatlan csőrszerű állkapoccsal rendelkezett, és hosszú, kecses nyaka volt. A pteroszaurusz szárnyfesztávolsága a becslések alapján elérhette a 6 métert, ennek ellenére a repülőhüllő szívesebben vadászgatott a földön, mint a levegőben. A kutatást irányító Nizar Ibrahim, a University College Dublin paleontológusa szerint egy kicsit olyan lehetett, mint a modernkori gólya vagy gém: amikor kisebb gyíkokra vagy dinoszauruszokra vadászott, hosszú csőrével kapta el a zsákmányt.

Mivel a repülő őshüllőknek igen könnyűek, törékenyek voltak a csontjaik, nagyon kevés fosszília vészelte át az évmilliókat, és különösen ritka a pteroszauruszlelet Afrikában.

"Az összes afrikai pteroszauruszlelet egy kisebb asztalon is elfér" - fogalmazott a paleontológus.
Nizar Ibrahim és kollégái azonban szerencsések voltak, mivel az Alanqa saharica mellett még két másik, eddig beazonosítatlan pteroszauruszmaradványt is találtak. Ezek a felfedezések arra utalnak, hogy több különböző pteroszauruszfaj is élt egymás mellett Szaharának ezen a részén, amely 95 millió évvel ezelőtt egy folyó deltavidéke volt. A buja növényzet számos fajnak, egyebek között krokodiloknak és dinoszauruszoknak adott menedéket, és biztosított táplálékot - rájuk vadászhatott az Alanqa saharica.

A két másik pteroszauruszfaj viszont, amelyeket a későbbiekben írnak le a dublini paleontológusok, hosszú, vékony fogakkal rendelkezett, amelyek kiválóan alkalmasak voltak arra, hogy a repülőhüllők kiragadják a vízből a halakat, miközben a folyó felett siklottak. A mostani leletről a PLoS ONE nyílt internetes tudományos portálon számoltak be a kutatók.