Ahogy melegszik az idő, úgy forrósodik az új kormány lába alatt a talaj. Jellemző erre, hogy az igazán fontos, az emberek mindennapjait közvetlenül érintő kérdés, vagyis a magyar gazdaság helyzete egy szemvillanás alatt a közbeszéd középpontjába került, noha a tragédiák tragédiájaként értelmezett Trianoni "béke" évfordulója is jócskán tartogatott muníciót az amúgy mindenen csak acsarkodni tudó és akaró pártok számára.

Hiába volt…

Hiába volt csonka a parlamenti emlékülés. Hiába ment a Jobbik Komáromba revizionálni. Hiába masíroztak toroczkaiék a román- meg szlovák nagykövetségek elé mint valami huszadik századi veszett rókák. Elég volt egyetlen szerencsétlen Kósa nyilatkozat, megspékelve egy nem kevésbé gyászos Varga, valamint Szijjártó-replikával, s máris a magyar gazdaság vészterhét mérlegelte a világ Brüsszeltől New Yorkig, beleértve a gazdasági adatsorokhoz túl közel hajoló hazai véleményvezéreket, kiknek a fele minimum homályosan fókuszál a konjunktúránk aktuálállapotát jelző számokra.



A kormány láthatóan hamarabb belecsúszott egy kánikulaközeli állapotba, mint szerette volna. A szimbolikus adósságrendezés jóval kevésbé volt képes elterelni a figyelmet az államháztartási hiánycélról meg a júliusra amúgy máig makacsul ígért adócsökkentésről – persze kellett ehhez a közvélemény számára legalábbis a meglepetés erejével lecsapó Kósa Lajos féle nyilatkozat a közvetlen államcsődközeli pozitúráról, meg a dörög drámához való hasonlítgatásból.

Akácos akció

Ha pedig már belecsúszott, nincs mit tenni, mennie kell előre a jórészt saját magának kitaposott, ennek ellenére ma már igencsak akácosnak tűnő úton. Itt már nem elég szép álmokat fújni a fejekbe, azt is hozzá kell tenni, mennyit kell még aludni ahhoz, hogy ezek ne csak vágyálmok legyenek.

Mikor derül ki végre, hogy a sokak által messiásként várt adócsökkentés ígéretéből mi lesz az álom és mi a valóság? Mire készüljenek a munkavállalók és/vagy a vállalkozások: alacsonyabbak lesznek járulékok? Mi lesz a – közhiedelemmel ellentétben nem csak a nemzetközi piacoknak, meg az IMF-nek – fontos négy százalék alatti hiánnyal?

Honnan lesz pénz az egészségügy vagy az önkormányzatok – szintén beígért – konszolidációjára? A BKV stabil, kiszámítható működtetésére? A vasúti szárnyvonalak újranyitására? A Malév esetleges visszavételezésére? Ezek most a minőségi kérdések, nem pedig az, hogy ülhessenek-e a helyi önkormányzatokban a képviselő testülethez nem tartozó alpolgármesterek.

A kormány – kommunikátorai szerint – ezekben a percekben is dolgozik azon az akcióterven, amely már a valós gazdasági viszonyok ismeretében, az általános kilábalás jegyében készült. Helyes, ha már eddig nem tette.

Akció indul tehát. Vagy igen forró hónapok elé nézünk.