A biztonság szigete Afganisztánban

Persze kedvező körülmény, hogy Mazari-Sarif és a várost körülölelő Balkh tartomány messze van a pakisztáni határtól, a tálib felkelés dél- és kelet-afganisztáni fészkeitől. De a várost más is megkülönbözteti az egyéb vidéki központoktól, méghozzá a tartományi kormányzó, Atta Muhammad Nur személye - írta helyszíni riportjában a The New York Times.

A 46 éves Nurt sokan alig álcázott hadúrnak tekintik. Korábban mudzsahedin parancsnok, a muzulmán szent háború, a dzsihád harcosa volt. Sokan úgy vélik, hogy elfogadhatatlanul nagy hatalmat gyakorol az ország északi részén, mi több, ezt a befolyást személyes meggazdagodására kamatoztatja különböző üzletek révén, amióta - 2001-től - ő a térség ura. Ám ahhoz nem fér kétség, hogy Nurnak sikerült megvalósítania a maga birodalmában azt, amit Hamid Karzai elnök nem tudott elérni Afganisztán más részein: fejlődést és biztonságot nyújtott az etnikai és politikai vetélkedések által megosztott körzetek lakóinak, és ehhez megnyerte a helyiek támogatását is. Eredményeivel felhívta magára a nyugati adományozók figyelmét is, és elnyerte támogatásukat. Manapság egyfajta példát szolgáltat arra, hogy miféle kormányzás vezethet sikerre - bármennyire tökéletlen legyen is - Afganisztánban.

Az amerikai és más nyugati hivatalosságok 2001, a tálib uralom megdöntése óta próbálkoznak azzal, hogy a Karzai vezette központi kormányzatot erősítsék a befolyásos tartományi hadurak gyengítése, illetve az államkassza jelentős vámjövedelmekkel történő feltöltése révén. Karzai országszerte kulcspozíciókba juttatta politikai szövetségeseit úgy, hogy rendre tartományi kormányzóvá nevezte ki őket. Sokan azonban alkalmatlannak bizonyultak a biztonság megteremtésére, rendre korrupcióba keveredtek, és gyakorlatilag minden szinten elidegenítették az afgánokat az általuk irányított közigazgatástól.

Nur támogatói ezzel szemben azt hangsúlyozzák, hogy a szakállas gerillavezérből mára elegáns öltönyöket viselő menedzser lett. Noha egyesek feltételezik, hogy hatalmi pozícióját ő is felhasználja pénzszerzésre, a kormányzó erélyesen felemeli szavát a korrupció ellen, és úgy tűnik, eléggé meg is fékezte ahhoz, hogy őt támogassa a közvélemény. Ez a támogatás növelte a biztonságot, a biztonság pedig mások számára is lehetővé tette a jobb életet.

Ő az egyedüli kormányzó, akit az elnök nem volt képes - vagy nem akart - leváltani azt követően sem, hogy Nur ellene kampányolt a tavalyi választás idején. Ügyes politikusként felülkerekedett több veszélyes vetélytársán, és megszilárdította hatalmát saját körzetében. Konkurensei sorra különböző kabuli tisztségekbe távoztak a térségből - az utóbbiak között volt Karzai szövetségese, Abdul Rasid Dosztum, az üzbég milícia vezetője is.

Beruházási paradicsom

Fényűző pártszékházában nyilatkozva Nur cáfolta azokat a híreszteléseket, amelyek szerint minden körzeti beruházásból sápot húz, és azt hangoztatta, hogy jövedelme legális: vannak érdekeltségei egyebek között az olajiparban, a fakereskedelemben, a műtárgya- és építőiparban. "Sok mindent csináltam, de törvényesen. Saját vállalkozásaimra támaszkodtam" - szögezte le.

Ugyanakkor bírálta Karzai elnököt, aki szerinte sohasem vitte következetesen végig jövedelemszabályozási terveit, illetve a központi kormány és a tartományok közötti kapcsolatok rendezését. Ironikusan megjegyezte, hogy ha Karzai harcolni akarna a korrupció ellen, azzal kezdhetné, hogy nem nevezne ki korrupt embereket fontos posztokra. Véleménye szerint az elnök elmulasztotta a fellépést a tálib felkelők ellen is, amikor azok az utóbbi években megjelentek az északi területeken.

A kormányzó Mazari-Sarifban elért sikereit még azok sem hagyhatják figyelmen kívül, akik kétkedve tekintenek rá. Bár a felkelők aktívak a tartomány két körzetében, a város valóságos beruházási paradicsommá vált, és a pénzügyminisztérium jelentése szerint az egyik legjelentősebb összeget fizeti be az államkasszába.

A tartományi vezetők és az üzletemberek a biztonság javulását annak tulajdonítják, hogy Nur ügyesen ápolja a közösségi kapcsolatokat, és mélyrehatóan ismeri a régió bonyolult törzsi viszonyait.

Nur 16 éves korában csatlakozott a mudzsahedinekhez a szovjet megszállás elleni küzdelemben, és harcosok százait irányította a tálibok elleni 2001. évi csatákban. "Ő maga is Mazari-Sarifból való, mindenkit ismer, köztük a tolvajokat és a gengsztereket is - fedte fel Nader Naderi, a független afgán emberjogi bizottság helyettes vezetője. - Egyeseket közülük védelmezett ugyan, de népszerűségét növelte, hogy a tolvajok többségét elfogatta, és az általuk ellopott javakat visszaszolgáltatta a tulajdonosoknak".

A Mazari-Sariftól nyugatra, Balkh mezőgazdasági övezetében élő pastuk közül sokan érzik úgy, hogy az utóbbi fél évtizedben jóval biztonságosabb lett a környék. Számos üzletember érkezett az ország déli részéből, hogy a városban ruházzon be, mivel nem kell tartania attól, hogy elrabolják vagy védelmi pénzt zsarolnak ki tőle, ami Kabulban mindennapos. A kormányzó, akinek apja szőrme- és szőnyegkereskedő volt, pártolja a kereskedelmet. A helyi kereskedelmi kamara vezetője, Mohammad Taher Rosanzada azt emeli ki az amerikai lapnak, hogy Nur első dolga a máktermesztés és a drogcsempészet felszámolása volt.

Az északi határon fekvő, Üzbegisztánnal szomszédos Hajratan egykor viharvert folyami kikötőjében ma vadonatúj üzemanyagtartályok sorakoznak, és vasútvonal is épült - az első Afganisztánban.

A kikötőn át bonyolódik az ország üzemanyag-behozatalának 80 százaléka. Muhamad Ajub Gazanfar családi vállalkozása a térség legnagyobb üzemanyag- és élelmiszerimportőre. A vállalkozó szerint Mazari-Sarif fejlődését egyetlen dolog magyarázza: a biztonság.