A dinoszauruszra 2004-ben bukkantak Észak-Dakotában, az őshüllőt bebörtönző kőtömb 4 tonnát nyom - olvasható a Discovery News (http://news.discovery.com) hírei között.

A szakemberek fogászati fúrókkal és egyéb finom szerszámokkal dolgoznak. Sziszifuszi munkájuknak köszönhetően lassacskán láthatóvá válik a dinoszaurusz mumifikálódott bőre, az inak, de a paleontológusok reményei szerint a belső szervei is fennmaradtak.

A Dakota névre hallgató őshüllő Edmontosaurus volt. Hatvanötmillió évvel ezelőtt élt azon a területen, ahol jelenleg az észak-dakotai Badlands (erodálódott, agyagos "vásott föld") vidéke terül el.

Senki sem tudja, hogyan pusztult el Dakota, ám a tudósok meggyőződése szerint fiatal egyedről van szó, amelynek testhossza alig érte el a 7,5 métert, súlya viszont 6 tonna körüli volt. Nagy súlya ellenére Dakota a kutatók feltételezése szerint igen gyors volt, sebessége elérte az óránkénti 48 kilométert, vagyis óránkénti 8 kilométerrel nagyobb sebességre volt képes, mint a Tyrannosaurus rex.

Az Edmontosaurus a fejdísz nélküli hadroszaurida (erős gyík) dinoszauruszok egyik neme. Az állat fosszilis maradványait Észak-Amerika nyugati részén fedezték fel a késő kréta korban, 73-65,5 millió évvel ezelőtt keletkezett kőzetekben. Az utolsó röpképtelen dinoszauruszok egyike volt, amely együtt élt a Triceratopsszal és a Tyrannosaurusszal a kréta-tercier kihalási eseményt megelőzően.

Az egyik legnagyobb kacsacsőrű volt, hossza elérte a 13 métert, tömege pedig 4 tonna körül lehetett. A part menti síkságokat kedvelte, növényevő volt, és egyaránt képes volt két és négy lábon közlekedni. Valószínűleg csoportokban élt, és talán így is vándorolt.

Az Edmontosaurus koponyája, amely körülbelül egy méteres hosszúságot ért el, oldalnézetből nagyjából háromszögletű volt. Felülnézetből a koponya elülső és hátulsó része megnyúlt, a széles pofa kacsacsőrt vagy kanálfejet formáz. A csőr fogatlan volt, alul és felül pedig szaruval volt kibővítve. Fogai folyamatosan cserélődtek, a kifejlődésük körülbelül fél évig tartott. Oszlopokban nőttek, amelyek maximálisan hat darabot tartalmaztak, az oszlopok száma pedig az állat méretétől függött.

A mellső lábak rövidebbek és a hátsóknál gyengébb felépítésűek voltak. A kezeken négy ujj nőtt, a hüvelykujj hiányzott. A hasonló hosszúságú mutató - avagy a második -, valamint a harmadik és a negyedik ujjat az élő állaton húsos anyag kötötte össze és borította be. A második és harmadik ujj egy-egy pataszerű végső ujjpercben végződött, amelyet a bőr eltakart. A rövid kisujj különvált a másik háromtól. A hátsó lábfejeken három ujj volt, a nagyujj és a kisujj hiányzott. A lábujjakon a karmok pataszerűen kiszélesedtek.