Amit tudunk: Sólyom László köztársasági elnök mandátuma augusztus 4-én lejár; az Országgyűlésnek 30 nappal előtte meg kell választani a következő elnököt; június 29-én a Fidesz-KDNP eldönti, kit jelöl köztársasági elnöknek; az MSZP Balogh Andrást ambicionálja.

Mindezekből a tényekből számos következtetés levonható. A legfontosabb, hogy a következő köztársasági elnököt bizonyosan nem Sólyom Lászlónak fogják hívni. Ezen lehet keseregni – ahogy teszi majd az a számos közéletben igen tevékenyen résztvevő és elismert személyiség, akik a jelenlegi elnök mandátumát szerették volna meghosszabbítani. És persze lehet neki örülni is. Mindez azonban nem számít. Sokkal inkább az, hogy ki lép Sólyom helyére.

A tuti vesztes

Először nézzük az MSZP-t, hiszen ők legalább előjöttek a farbával és előtolták emberüket, Balogh Andrást. Balogh történész, egyetemi tanár, a Magyar Külügyi Intézet volt igazgatója, a Táncsics Alapítvány első elnöke. Jelenleg thaiföldi nagykövetünk, de már a nyolcvanas években aktív figurája a baloldalnak és az állampártnak. Igaz, a javára írhatjuk, hogy ő mindig egyfajta fenegyereke volt a rendszernek, és az ifjú KISZ-es Gyurcsánnyal szemben sosem hízelgett a nagyvezéreknek, mindig a maga útját járta. Ezért meg is kapta a magáét, de azért maradt a párton belül, hiszen politikai tehetséghez kétség sem férhetett.

Lendvai Ildikó jól jellemezte, mikor azt mondta róla, szereti a szépet, és képes egy szép festmény, vagy egy csinos nő után megfordulni. Ezenkívül tudjuk, hogy jó humorú ember, társaságkedvelő, és őt is kedvelik a társaságok. Ettől persze még nem lesz jó köztársasági elnök. Meg úgy általában sem, hiszen az MSZP-nek nincs meg hozzá a többsége, hogy megválassza. Ahogy az is biztos, se az LMP, se a Jobbik nem fogja támogatni. Ezért nem is érdemes most több szót vesztegetni rá.

A csöndes nyertes

Bár éppen ezt akarja a Fidesz. Mármint azt, hogy ne is vesztegessünk szót a köztársasági elnök kérdéskörére. Nem kell sokat filozofálni ahhoz, hogy a fent említett tényekből kiindulva világossá váljon ez a szándék. Pokorni Zoltán, a párt alelnöke még a választási mámor afterpartijában dobta be, egyáltalán nem biztos, hogy Sólyom marad. Ezzel akkor kicsit foglalkozott is a sajtó, de túl nagy hullámokat nem vetett: a tájékozott állampolgárokon kívül alig tudja valaki, hogy ősztől más lesz az elnök.

Azóta a Fidesz profi módon hallgat. Úgy nem mond semmit, hogy azért lehet tudni, nem támogatják a jelenlegi államfő maradását. „Legyetek türelmesek kedves választópolgárok” - mondják. S bizony a választópolgárokat most alig érdekli ez a kérdés. Vannak, akiknek éppen most úszik el életük munkája, sőt, gyermekeik jövője, az árvíz, a jelzáloghitel, vagy rossz esetben mindkettő katasztrófája miatt. Mit érdekli őket, hogy ki lesz a köztársasági elnök. Majd időben megtudják.

A Fidesz azzal, hogy június utolsó napjaiban nevezi meg jelöltjét, (aki ezzel szinte automatikusan a következő öt évben államfője lesz az országnak), világosan jelezte, nem kíván erről széles társadalmi vitát folytatni. Mivel július 5-ig meg kell választani az elnököt, így alig néhány nappal azután, hogy megnevezik, már ülhetnek is be a Parlamentbe gombot nyomni. A polgárok meg majd megtudják a sajtóból, ki is az új arc.

Miért nem jó ez?

A probléma világos. A demokrácia érzetének, melyet a törvényhozó hatalomnak lenne kötelessége biztosítani nagyot rosszat tesz ez a módszer. Igaz ugyan, hogy a köztársaság elnököt a parlament választja, de ez nem jelenti azt, hogy nem kellene egy ilyen fontos pozícióról társadalmi párbeszédet kezdeményezni. Ráadásul éppen Sólyom László volt az, aki nem pártberkekből érkezett, hanem külsősként, egy civil szervezet ajánlására került posztjára.

De ki lehet a nyerő?

Egyelőre nem lehet semmit sem tudni, sok név is felmerült, lehetne itt találgatni hosszan, ám maradjunk megint a tényeknél, illetve annál, amit ezen tények üzennek. Ha a Fidesz egy nagy megbecsülésnek örvendő, az ország egésze által őszintén támogatható személyt jelölne, akkor gond nélkül bedobhatná a nevet a köztudatba. Mondjuk úgy: akkor nincs mitől félnie. Sőt, egy ilyen integráló figura bedobásával politikai előnyöket is szerezhetne.

Mégis titkolódzik. Mégis néhány nap alatt akarja átnyomni a jelöltet. Ráadásul éppen focivébé-lázban fog égni az ország, a macskát sem fogja érdekelni az egész ügy, nem is lesz rá idő, hogy érdekelje. Ezt akkor kell így tenni, ha olyan emberről van szó, aki nem feltétlenül a legszerencsésebb választás, mondjuk az ország szempontjából, de legalábbis jóval megosztóbb személy annál, mintsem könnyen elfogadható legyen.

Nem lesz idő arra se, hogy a sajtó nagyon cincálni kezdje, hogy bemutassa eddigi munkásságát, stb. Csapda helyzet ez. Hiszen onnantól kezdve, hogy megválasztják, már köztársasági elnökként kell kezelni, ami pedig a sajtó kezét is megköti, magyarán nem boríthatja rá az asztalt, mert az mégsem ízléses.

Ebből következően nagyon úgy tűnik, pártember lesz a befutó. Rebesgetik Schmitt Pált, ám az mégiscsak furcsa lenne, ha az egyik tisztségből (május 14-óta a Parlament elnöke) hirtelen átigazol a másikba. Mellette szól érvként, hogy ha így lenne, akkor Kövér László lehetne a Parlament új elnöke, akinek sokak szerint járna valami kövér pozíció.

A továbbiakban azonban nem szeretnénk találgatni, június végén kiderül.