Hatalmas mennyiségű csapadék hullott le május havában Magyarországon. Ahogy beköszöntött a jobb idő, máris sírni kezdett az ég. A több hetes intenzív esőzések pedig nem tűntek el nyomtalanul, megbélyegezték egyes települések múltját és jövőjét. Házak vesztek oda, kertek terményei lettek a sár martalékai. Emberek ezrei maradtak fedél nélkül, kiszolgáltatva és elhagyatva. Talán soha nem volt még ennyire szükség összefogni, s megmutatni: képesek vagyunk önzetlenül cselekedni.
Hogyan? Mikor? Miért?
Több ezren kérdezhetik most, hogyan és miért történhetett ekkora
katasztrófa Magyarországon? A természet vajon revánsot vesz rajtunk múlt- és jelenbéli bűneinkért? Tetteinket innentől fogva az időjárás fogja felülbírálni? A klímaváltozás igenis létező fogalom, s nem valami mumus, melyet a szőnyeg alá söpörve eltüntethetünk.
Gyors és hatékony programok és ütemtervek kellenek, hogy felkészülhessünk a jövőbéli változásokra. Az általunk jól ismert évszakok jellemzői, meteorológusok és szakemberek által eddig kézpénznek vett adatok, sajnos idejüket múlták. Ettől a perctől fogva újabb „diagnózist” kell felállítania a társadalomnak és a kormányoknak egyaránt. A struccpolitika 2010 nyaráig működött, innentől pedig le kell ráznunk fejünkről a homokot, s minél hamarabb felállni.
Az országgyűlés ugyan elfogadta a
nemzeti éghajlat-változási programot, ám ennek birtokában sem születtek konkrét határozatok. A szavakat, mint sokszor most sem követik tettek. A szomorú, hogy a képek, melyek a sajtó közreműködésével bejárták Magyarországot, sem léptettek életbe kézzel fogható lépeseket. A közbeszédekben elmondott „sajnáljuk” és beígért kártalanításokon túl, konkrétumokat a hatalom nem tud felmutatni. Egy kézfogás jól eső érzés, de ettől még nem változik meg annak a 195 településnek - mely árvíz és belvíz sújtotta területté vált - egy csettintésre az élete. Az
árvízvédelemmel kapcsolatos Vásárhelyi-program is lassabban halad a tervezettnél. Ennek értelmében a tiszai árhullámok jelentős részét tározókba vezetnék el, így alkalmazva a szükség és a hasznosítás kettősét.
Borsod: ahol a víz az úr
Okok és következmények
A nyári rohamos esőzések különösen a hegyi patakok menten veszélyesek és hatásuk úgyszólván teljesen kiszámíthatatlan. Oly vidékeken, melyeknek hegyoldalai kopárak és laza alkatvak a nyári árvízek a legnagyobb pusztításokat okozzák, különösen akkor, ha a meteorikus vizek levezetésére szolgáló patakok vagy egyéb vízelvezető árkok medrében a lefolyást akadályozó gátak vagy egyéb beépítések vannak. Az 1875. évi június hó 26-án délután és éjjel a budai hegyek között lezúdult felhőszakadás legtanulságosabb példája ennek, mert az esővizek levezetésére szolgáló u. n. ördögárok medre tele lévén mindenféle hordalékkal és beépítéssel, a hegyek oldaláról leszakadó neki vadult áradat ezeket is magával sodorva tört be Budapestnek hegyes-völgyes első kerületébe s egész házsorokat rombolva le és embereket ragadva magával, futott a Dunába, hol azonban még szinten nyomát hagy fa káros hatásának egy hatalmas zátony képében, melyet mint hajózási akadályt nagy költséggel kellett eltávolítani.
Petőfi Sándor forradalmi hangulattal átitatva írta meg
Föltámadott a tenger c. versének ismert sorait. Akkor ő nem tudhatta, hogy látomásai több mint száz évvel később, Borsod kopott utcáin kelnek életre . Hogy szavai sártengerként tolulnak majd végig a házakon, tetőkön, kopogtatás nélkül betörve az ajtókon.
Legrosszabb helyzetben jelen pillanatban is Borsod van. Az égi háború során 4500 embert érintett veszteség. Az anyagi károk komoly számokban mérhetők. Olyan patakok és kisebb folyamok jelentettek gondot a térségben, melyek létezése is megrökönyödést keltett a tájat csak említésből ismert emberekben. Az, hogy a Duna, Tisza, esetleg a Szamos kilép a medréből még felfogható. De hogy képes egy Hernád vagy egy Cuha ér áradása kilakoltatást előidézni?
A Bodrog és a Hernád vízgyűjtőjébe a hónap közepén, közel 100 milliméter eső esett. Csak viszonyításképpen: az egész havi mennyiség ezen a területen 60 milliméter. A probléma egyik forrása, hogy a védekezés már eddig is ötmilliárd forintra rúgott. Ennek ellenére a sok pénzt felemésztő töltések sem jelentenek biztos védelmet. A surányi töltés magassága például jóval alulmarad az elmúlt évekéhez képest. Czomba Sándor nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár megnyugtatásra ösztönző szavai vészhelyzetben a következők voltak: „a forrásokat oda tereljük, ahol szükség van rá”.
Akik vízbe mentek értük..
Az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság hivatalos honlapján bárki tájékozódhat a folyamatos munkálatokról, az aktuális teendőkről és a civil szervezetek ténykedéseiről. Mikor az ár elvonul, a gond nem apad el egyik napról a másikra. Felsőzsolcán, Aszalón, Sajósenyén, Szikszón és Vilmányon például még mindig nem akadálymentes az ivóvízellátás. Palackos és zacskós vízzel oldják meg az emberek szükségleteit az említett térségekben. A kárfelmérés folyamatosan zajlik, egy időben a települések fertőtlenítésével. Ilyenkor a csatornavíz, s a megnövekedett fertőzésveszély jelenti a legaggasztóbb problémát.
A Facebook közösségi portálon a segítség iránti vágy életre hívott egy közösséget, melynek mára több szorgos tagja is lett.
2010- Árvíz- az Összefogás Lapja névén megszervezett oldal folyamatosan beszámol az
önkéntes munkálatokról. Hova szállítanak ruhát, hova lehet adományokat adni, s képekkel dokumentálják, hogy ténylegesen részt is vesznek a munkálatokban. Az emberek mellett pedig állatok mentésére is gondot fordítanak.
Nem tettem említést a hétfőn észak-keleti régióban végigsöpört viharról, ahol fákat tépett tövestől ki a szél, tetőket és sírokat is megrongált az orkán. Azt hiszem, most érdemes megállni egy pillanatra és elgondolkozni, semmi sem történik ok nélkül. Fent már említettem a klímaváltozást, az évszakok átalakulását, s szándékosan nem megyek bele vallásos meggyőződésekbe. De minden lecsapott viharnál, vagy tikkasztó forróságnál, megemelkedett vízszinttél emlékezzünk a természet intő szavára, ami így hangzik: soha sem felejt!
