Gól! Ezt nem hiszem el! Most mégis, ezt hogy gondolta? Hozz egy pohárral asszonyka! Ismerősek a kifejezések? Netán a mi hőn szeretett lovagunk szájából is hasonló kifejezések szaladnak ki a vb ideje alatt? Milyen szerep juthat nekünk, nőknek, miközben az erősebbik nem szájzárat hord s minket is annak viselésére kötelez?

Az izgalmak előtt, utána, s közben!

Szomorú híreim vannak női „rabtársaim”: 1930 óta folyamatosan ismétli önmagát a történelem, ami a foci világszintű bajnokságát illeti. Míg világ a világ, kerek a mackósajt, vonzók a női keblek, s vannak televíziót árusító üzletek, addig marad minden változatlan. Mikor focit üt az óra, a férfiak megvadulnak, távirányítót ragadnak, s vérben úszó szemmel figyelik a tévé közelében lődörgő kóbor lelkeket. Aki látott már bikaviadalt az tudja, ilyenkor nem szívesen tetszeleg az ember a matador szerepében.

Ahogy minden elcsendesedik, s csak a drukkerek és a kommentátor hangja járja át a szobát, már nincs is szükség az izgalomtól vérben úszó szemek csillapítására szolgáló cseppek előkotorászására. Ilyenkor már jobb hagyni a magányos farkast, had üvöltsön, had legyen abban a közel két órában egy félisten. Ha nem akarunk felesleges „harmadikok” lenni a szobában, érdemes feladat után nézni. Simogathatjuk a kicsi, kopaszodó férjünk buksiját, olvashatjuk a Júlia MDCXVIII-ik számát, de csendben malmozhatunk is a távolabbi sarokban. Vagy bekapcsolódunk és a magunk módján kezdjük élvezni a foci, izmoktól duzzadó világát…

Miután túlléptünk az önsajnálaton, rájövünk, nem is olyan rossz egy csapat tesztoszteront legálisan kukkolni. Minket ugyan nem a les, a szöglet vagy éppen a tizenegyes hoz izgalomba, sokkal inkább a feszülő hátizom, az erős comb, a kockahas, mert ne felejtsük azt a drága napocskát sem, mely vetkőztetésre készteti az isteni zsonglőröket. Miután kibővítettük tudásunkat, s már tudjuk, hogy a labda az a kerek valami a pályán „a semmi és majdnem minden között”, s hogy a csapatok mezét nem stylistok készítik, már kezdünk szinte rajongókká válni. Ronaldinho, Kaká nevüket megjegyezni is képtelenség – szemüket viszont annál inkább - focistákért kezdünk epekedni.

Felugrunk és sikítunk ahol kell, mormogunk is, hogy hihetőbbek legyünk, mindeközben pedig annyit ehetünk, amennyi csak belénk fér. Hozzáteszem ezt is legálisan. Ha vége a vb-nek úgy is ráfogjuk a kilókat a stresszre és izgalomra.

„Csípjük” a gólokat?

A Men's Health című brit folyóirat elrettentő adatokkal ált elő, ami a bajnokság ideje alatt felszaladt kilókkal példálózott. A becsléshez a BBC magazin szakértői feltételezéseit vették alapul, s így hozták nyilvánosságra kalkulációjukat. Ennek eredményeképpen, ha egy férfiszurkoló minden mérkőzés alatt megiszik négy doboz sört, megeszik három szelet pizzát, és kiegészítőként elfogyaszt még fél zacskó csipszet is egy kis mártogatós szósszal, akkor 1913,5 kalóriát eszik össze, csak az alatt a két óra alatt. Ez az egész napos energia bevitel kétharmadát teszi ki. Tévedés csak a szurkolásra és ordibálásra koncentrálni, mert azok csupán 215, 5 kcal égetnek el. Ezek szélsőséges adatok, mert van, aki többet eszik s kevesebbet ordibál, míg mások többet sikongatnak, így kevesebb idejük jut enni.

Minden rosszban van valami jó címszóval, a hízással a hímeket is toleranciára lehet szoktatni. Négy évente így nekünk is jár egy kis plussz kilócska itt is ott is. A sörhas és szénhidrátbicepsz után ők is elnézőbbek lesznek, ha Jose Antoel legújabb kalandjai alatt mi is nasizunk majd egy kicsit!

Most, hogy már tudom, hogyan lehet túlélni (vagy túl enni) a vb-t még szoknyában és combfixben is, előre várom, hogy leülhessek egy kicsit meccset nézni. Kit érdekel, ha az eredménynél elalszom, ha a szögleteket átpislogom, de még az sem emeli majd meg a vérnyomásomat, ha lemaradok a tizenegyesről. Ezekért majd kárpótol a beszélő dobozból áradó nyers erő!