A Biszku-film fog törvényt hozni

A kulturális és sajtóbizottság egyhangúlag támogatta a dokumentumfilmek nyilvánossága, az alkotói szabadság és az igazság megismeréséhez való jogok egyes kérdéseinek felülvizsgálatáról szóló javaslatot, illetve ugyancsak ellenszavazat és tartózkodás nélkül szavazta meg azt a módosító indítványt, amely a szeptember 30-i határidő helyett az új alkotmány és az új polgári törvénykönyv megalkotása során várná a kabinet előterjesztését.

A határozati javaslat felkéri a kormányt, vizsgálja meg a személyiségi jogok hatályos szabályozását, és tegyen javaslatot arra nézve, hogy a történelmünk szempontjából kiemelkedően fontos dokumentumfilmek és történelmi dokumentumok nyilvánosságra hozatala ne legyen minden esetben kizárható a személyiségi jogokra hivatkozással.

A javaslat előzménye a Biszku Béla egykori belügyminiszterről szóló Bűn és büntetlenség című dokumentumfilm körüli jogi és politikai vita. Az alkotók azzal keresték meg a kommunista politikust, hogy szülőfalujáról, Márokpapiról kérdeznék, s csak a negyedik, utolsó találkozásukkor fedték fel, hogy újságírók, és valójában az 1956 utáni megtorlások legmagasabb rangú, még élő irányítójáról készítenek filmet.

Biszku Béla ezután először hozzájárult a dokumentumfilm elkészültéhez, majd visszavonta beleegyezését, a rendezők azonban nem álltak el a film bemutatásától.

Elmaradt viszont az Uránia Nemzeti Filmszínházba tervezett díszbemutató. A kulturális bizottság ülésén ezért a fideszes Gyutai Csaba fölvetette, hogy a tulajdonos vizsgálja meg a mozi ügyvezetőjének gondosságát, mivel szerinte a dokumentumfilm bemutatásának nem volt akadálya.

A vitában az LMP-s Karácsony Gergely a közszereplők körének tisztázatlanságára hívta fel a figyelmet, és jelezte, hogy a megoldás érdekében módosító javaslatot fog kezdeményezni.

A testület nem támogatta a jobbikos Novák Előd indítványát, amely a határozati javaslatban nevesítette volna a holokausztkutatás szabadságát. Szerinte ezt az indokolja, hogy a holokausztot Magyarországon dogmaként kezelik, tagadását a büntető törvénykönyv szankcionálja, s ez veszélyezteti a tudományos kutatásokat.

Az előterjesztők nevében a fideszes L. Simon László és Menczer Erzsébet ezzel szemben hangoztatta: javaslatuk minden esetben garantálja a kutatási szabadságot.

A bizottság nem támogatta Novák Előd azon javaslatát sem, amely a testület előtti vallomástételre kötelezné Biszku Béla egykori belügyminisztert. Erre az alkotmány ad lehetőséget, rögzítve, hogy "az országgyűlési bizottságok által kért adatokat mindenki köteles a rendelkezésükre bocsátani, illetőleg köteles előttük vallomást tenni".

A jobbikos politikus az elmúlt húsz év nagy mulasztásának nevezte, hogy az országgyűlési bizottságokban nem történtek hasonló meghallgatások. Emlékeztetett: a testület előtt a politikusnak válaszolnia kellene a feltett kérdésekre.

Párttársa, Pörzse Sándor azért tartaná kívánatosnak Biszku Béla "pellengérre állítását", mert az azt üzenné, hogy "nem lehet mindig mindent megúszni". Hozzátette, nem feltételezi, hogy a meghallgatás után a kommunista politikusnak álmatlan éjszakái lennének.

L. Simon László bizottsági elnök úgy reagált: a jobbikos képviselők a botrányon kívül nem sokat remélhetnének Biszku meghallgatásától, a testület feladata pedig nem a történelmi igazságtétel, hanem a jogalkotás. Szavai szerint az elfogadott határozati javaslat megkönnyíti a történészek és dokumentumfilmesek múltfeltáró munkáját.

A szocialista Vitányi Iván azért ellenezte Biszku Béla vallomástételének kezdeményezését, mert a politikusnak a kulturális bizottság elé történő meghívása szerinte azt sugallná, hogy "kultúrembernek tekintik". Hozzátette, a korábbi belügyminiszternek az 1956 utáni megtorlásokban való szerepe közismert, és senki sem feltételezheti, hogy a bizottság előtt megbánná tetteit.

A Biszku Béla vallomásra bírását szorgalmazó javaslatot a bizottság nem fogadta el, mivel a kormánypárti képviselők tartózkodtak.