A szerző megemlíti, hogy a törvény egy új médiatanácsot hoz létre, amelynek elnökét a miniszterelnök nevezi ki, és amennyiben az ellenzéki helyekről az érintettek nem tudnának megegyezni, a szervezet üres székekkel is működhet.

Vagyis az elnök és a kormánypárti tagok fognak mindenről dönteni: a szabályozásról, a frekvenciák és az engedélyek odaítéléséről, a médiatartalmak ellenőrzéséről - hangsúlyozza a lap. Kitér arra is, hogy a közszolgálati médiumokat is egyetlen kuratórium alá vonja össze az új törvény, amelynek elnökét szintén a kormányfő nevezi ki. A szerző szerint ezen javaslat mellett szól, hogy egyszerűsíti a dolgokat, miután a köztévének két éve azért nincs elnöke, mert jelenleg annyira összetett a kinevezési folyamat.

A médiacsomagnak azonban van egy második része is, amelynek szavazása ősszel várható, és az arra kötelezi a médiumokat, hogy "a mindenható médiatanács" ellenőrzése mellett "korrekt" információkat közöljenek. Az újságoknak, a rádióknak és a tévéknek regisztrálniuk kell majd magukat ezen hatóságnál ahhoz, hogy egyáltalán létezni tudjanak. "Mindez nagyon hasonlít az Oroszországban működő médiahatóságra. Magyarul, Back to the USSR!" - fogalmaz a Libération.

A lap idézi Haraszti Miklóst, az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) korábbi sajtószabadság-képviselőjét, aki szerint 21 évvel ezelőtt Magyarországon óriási esemény volt, hogy a sajtóorgánumoknak nem kellett többet engedélyt kérniük a publikáláshoz vagy a sugárzáshoz, csak egyszerűen be kellett jelenteniük a létezésüket. "A kommunizmus bukásának ez volt a legszimbolikusabb pillanata" - tette hozzá.

"Egykori ellenzékiként Haraszti a szólásszabadságért és a pluralizmusért harcolt. Azon értékekért, amelyekért 1989-ben a fiatal Orbán Viktor is küzdött. Ma a ő miniszterelnök. És szükségképpen már nem ugyanaz az álláspontja" - zárta írását a Libération.