Jól megette

Alázott Németország a dél-afrikai focivébé nyolcaddöntőjében, 4-1-re legázolták Anglia válogatottját. Nem tudni, hogy a németek edzője, Joachim Löw a játék melyik pillanatában döntött úgy, hogy alaposan kitakarítja az orrát a kispadon. Elképzelhető, hogy az első percek okozta izgalomban megfeledkezett arról, hogy nem egy orbit rágót bögyörget az ujjai között, hanem a saját orrváladékát formázza gusztusosra. Mondjuk az első angol gól késztette arra, hogy magáról megfeledkezve bepréselte fogai mögé a formás kis bubucot.


Enyhítő körülmények ide-vagy oda, mentséget nem jelentenek az európai kultúrkörben tabunak minősülő nyilvános fikazabálás vétsége alól. Ráadásul egy olyan világversenyen, amit akár egy milliárd ember is követhet élőben. Reméljük a FIFA is vizsgálja a német szakvezető önfeledt viselkedését.

Ön inkább ne tegye!

Mégsem akarunk világra szóló bűnbakot faragni szegény Joachimből, a kollektív bűnösség elvét alkalmazva kerestük fel Dr. Erős Erika neurológust, pszichiátert. Segítségével elemezzük az össznépi szokás testi-lelki okait.

Az orrváladék elfogyasztása tabunak számít. Mik az okai ennek, mire utalhat ez a jelenség?

Nagyon fontos, hogy milyen neveltetés és milyen kultúra áll a háttérben. A különböző orrváladékok megítélése egészen más Ázsiában és Európában. Ázsiában nem illik kifújni az orrot, ott a "visszaszívás" az udvarias magatartás.

Az európai kultúrkörben már gyermekkorban megtanuljuk azt, hogy milyen fokú intimitást lehet kivinni a világba, azaz a nyilvánosság elé. Valószínűleg mindenki turkálja az orrát időnként, de jó esetben ezt nem közönség előtt csinálják, hanem mondjuk elvonulnak a vécére, vagy kisgyerek esetében kiporszívózzák az orrból.

Kisgyerekek gyakran csinálják ezt a műveletet, de azzal, hogy felnövünk, az önkontrollunk is nagyobb lesz és elhagyjuk ezt a gyerekkori rossz szokást.

Mire utal az, ha valakinél felnőtt korban is megmarad az orrtúrás szokása?

Neveltetési jellegzetességre lehet következtetni, vagy egy kontrollvesztett állapotra. Ez azt jelenti, hogy valaki ugyan megtanulta, hogy felnőttkorban nem helyes magatartás mások előtt orrot turkálni, de egy izgalmi hévben elveszti ezt a berögződését, nem tud figyelni a külsőségekre.

Utalhat krónikus problémára az, ha valaki rendszeresen túrja, falja az orrváladékát?

Nem hiszem, hogy súlyos tünetekre utalna, egyszerűen annyit jelenthet, hogy egy ilyen embert nem tanították meg az intimitás és az együttélés alapvető szabályaira. Az orr dörzsölése, piszkálása jelenthet egy szorongásos állapotot, ha tárgyalásnál, fellépés során valaki gyakran babrálja az orrát, akkor biztosra vehető, hogy feszélyezve érzi magát az adott helyzetben.

Egyes vélemények szerint bizonyos emberek étrend kiegészítőként használják az orrváladékot, ami súlyos gyermekkori traumákra utalhat.

Ne higgyük el ezeket. Nagyon lila, biztosan nem így van. Ez körülbelül olyan, mint amikor Demi Moore a saját vizeletét itta meg, hogy szép maradjon.

Megnyugodhatnak tehát azok az olvasók, akik a cikk olvasása közben döbbennek rá, hogy ők maguk is rendszeresen fogyasztják orrváladékukat? Ne rohanjanak azonnal a pszichológushoz?

Komoly lelki trauma ez alapján biztosan nem állapítható meg, azonban komoly viselkedési problémája lehet. Próbálja meg a környezete felől nézni, gondolkozzon el azon, hogy az őt körülvevő emberek számára milyen lehet az orrtúrás látványa. Fejlessze az empátiáját és próbálja kevesebbet túrni az orrát.