Amikor a lenyugvó nap utolsó sugarai élénk narancsrózsaszínre festik az eget, a Con Dao-sziget lakói leteszik a munkát, és amint végre enyhül a nappali hőség, a hosszan elnyúló tengerparti sétány, a sziget társasági központja megtelik élettel. A robogókon érkező kamasz fiúk lerúgják cipőiket, takarosan összehajtogatják farmerjaikat, és már rohannak is focizni a fehér homokon; fiatal anyák vezetik kézen fogva csöppségeiket a szelíden hullámzó, kékeszöld vízbe; egy idősebb asszony, aki fogait ősei szokásai szerint befeketítette, egy csapat gyereket figyel, akik színes sárkányokat eregetnek az 1873-ban épített mólón.

Rabul ejtő múlt

Ha nem kommunista jelszavak harsognának a városi hangszórókból, nehéz volna elhinni, hogy ez is a gyorsan fejlődő Vietnam, amelyet manapság mindenekelőtt a motorkerékpárok, a tülkölő dudák, a fényes toronyházak és az állandó sürgés-forgás jellemez.

Mostanáig a 16 tagból álló és a szárazföld délkeleti partvidékétől 180 kilométerre elterülő Con Dao-szigetcsoport volt az a hely, amelyet a vietnamiak a leginkább el akartak felejteni. A fő szigeten, a Con Sonon - vagy közkeletű nevén a Con Daón - működött 113 éven át az ország egyik legkegyetlenebb börtönrendszere, amelyet a francia gyarmatosítók hoztak létre 1862-ben, később pedig dél-vietnami és amerikai biztonsági erők üzemeltettek addig, amíg 1975-ben Saigon az észak-vietnamiak kezére nem került. Akkor bezárták a börtönöket.



Börtön helyett szabadidő-funkció

Napjainkban a kormány által támogatott társas utakon tisztségviselők zarándokolnak az omladozó kőbörtönökhöz, amelyekből az elvtársaik szenvedéseit ecsetelő múzeumokat alakítottak ki. Más épületekből, amelyeket még a franciák emeltek, kávézók és magánházak lettek a sziget legnagyobb városában, ahol alig akad több látnivaló, mint a napi piac, a tenger gyümölcseit kínáló néhány étterem és egy pár ajándéküzlet, ahol kagylókat, faragott sétabotokat és Ho Si Minh-csecsebecséket árulnak. A tűzvirágfák és murvafürtök szegélyezte csendes utcát díszítő kevés felirat olyan bölcsességeket hirdet, mint "A párttal jön a béke, a kényelem és a boldogság".

Riasztó múltja ellenére vagy éppen ezért Con Dao egyike Délkelet-Ázsia legérintetlenebb és leglélegzetelállítóbb pihenőhelyeinek. Múltja és a szárazföldtől való távolsága megkímélte azoktól a milliós tömegektől, amelyek minden évben megszállják az olyan felkapott üdülővárosokat, mint Nha Trang és Danang. (Kormányzati adatok szerint 2008-ban Con Daót 20 ezer látogató kereste fel, közülük mindössze 2600 volt külföldi.)

A fejlesztések hiánya és nehéz megközelíthetősége szintén hozzájárult ahhoz, hogy a strandok tiszták és kifogástalanok maradjanak a szigeteken. Az azúrkék víz Vietnam legszebb korallzátonyaiban bővelkedik, az erdőkben nyüzsögnek a makákó majmok és a fekete mókusok - utóbbi az egyik őshonos faj Con Daón. Az utóbbi időben a közlekedés is sokat javult: négy éve még csak hetente tette meg egy maréknyi járat a 45 perces repülőutat Ho Si Minh-városból, számuk mostanra napi háromra emelkedett.



Háborítatlan szépség

A szigetek természeti szépségének megőrzésére tett erőfeszítések egyedülállóak Vietnam más részeihez képest. A szigetcsoport teljes területének 83 százaléka a védett Con Dao Nemzeti Parkhoz tartozik, beleértve az ország első, több mint 130 négyzetkilométer kiterjedésű tengeri rezervátumát. Olyan szervezetektől kapott segítségnek köszönhetően, mint a World Wildlife Fund és az ENSZ Fejlesztési Programja, éppen most hagyták jóvá a park 16,5 millió dolláros, 2020-ig szóló fejlesztési tervét, amelyből a természeti erőforrások védelmét, kutatásokat és a zöldturizmus fellendítését kívánják finanszírozni.

Bár a kormány abban bízik, hogy nagyra törő lakásépítési és idegenforgalmi beruházásaival 2013-ig több mint kétszeresére, 13 500 főre növelheti a szigetek lakosságát, egyelőre Con Dao lassú, barátságos életritmusa és lenyűgöző szépsége jórészt háborítatlan.

A szigetcsoporton - leszámítva egy forgatócsoportot, amely a Koh-Lanta, a Survivor valóságshow francia változatán dolgozott - még nemrégiben is alig lehetett külföldi turistával találkozni. Egyikük az 51 éves Fred Burke, a Hanoiban és Ho Si Minh-városban is jelen lévő Baker & McKenzie jogi szolgáltatásokat nyújtó nemzetközi cég vezetője. "Olyan érzés, mintha egy titkos Tahitin volnánk - mondta a The New York Timesnak a lankás dombokra és a tengerbe nyúló, éles sziklákra utalva. - A legtöbb népszerű vietnami tengerparti üdülőhelyet lerontja a strandokon halmozódó szemét, a hiányos szennyvízelvezetés, a lármás motorok és jet-skik. Igazi meglepetés ráakadni egy olyan ámulatba ejtően csodálatos helyre, mint Con Dao, ahol szinte senki sincs".

Ragyogó szépsége ellenére Con Dao még mindig távol áll attól, hogy luxusüdülőhely legyen. Jelenleg csak néhány egyszerű, vietnamiak által fenntartott szállás és étterem működik a szigeteken. A rejtett paradicsom mégis hamarosan felkerülhet az utazók térképére, mert az év vége felé egy nagy reményeket ébresztő Six Senses-üdülőhely létesül a szigetcsoporton. A bangkoki székhelyű vállalat arról ismert, hogy a környezetbarát luxusüdülést honosítja meg a térség legkevésbé tönkretett, ígéretes tájain.



Óriáskígyók aranybányája

Jóllehet az angolt nem beszélik túl sokan és a legtöbb helyen vietnami csoportok fogadására vannak berendezkedve, az egyéni utazók is élvezhetik a sziget értékeit.

A Con Dao Nemzeti Parkban idegenvezetővel lehet túrázni a sűrű trópusi dzsungelben, és olyan távol eső tengerpartokra is el lehet jutni, mint a Dam Tre Bay: a mély, védett öböl a lebegő tengeri algák és neonkék peremű óriáskagylók valóságos aranybányája. Szerveznek szabadmerüléses búvárkodást Bay Cahn apró szigete körül, amelynek finom homokja odavonzza a veszélyeztetett álcserepes teknősöket és a közönséges levesteknősöket a májustól szeptemberig tartó fészekrakási idényben.

Con Dao felfedezésének legemlékezetesebb módja mégis az lehet, ha valaki bérelt robogón cirkál a sziklák mellett haladó, szélfútta utakon, ahol az egyedüli forgalmat egy-egy időnként felbukkanó fekete szőrű kecske vagy egy vaddisznó jelenti.

A szerelem csúcsán

A Mieu Cau jelzésű homokút végén, mintegy 12 kilométerre a várostól rejtőzik Dam Trau Beach. Egy félhold alakú part aranyló homokkal, amelyet zafírszínű, hajladozó kazuárfák szegélyeznek, és békéjét csak a Ho Si Minh-városból érkező repülők zavarják meg.

Nyugat felé lankás homokbuckák húzódnak, és ott fekszik Con Dao legnagyobb kikötője, Ben Damba is, ahol mentazöld, napégette halászhajók himbálóznak a türkiz vízen. A sziget legszebb strandja, a sziklatömbökkel meghintett Bai Nhat csak apálykor tűnik elő. Ha szerencsések vagyunk, akkor ez késő délutánra esik, amikor a nap lebukik a két összebújó fejhez hasonlító, 300 méteres Love Peak (Szerelem csúcs) mögött.

Jó eséllyel rajtunk kívül senki sem lesz a tengerparton.