PC: a társadalom többsége nem homofób

Az elemzés szerint az elutasítás miatt a felvonulásra 2007 óta rátelepedő szélsőjobboldal kisajátítja magának a témát, és így - a romakérdéshez hasonlóan - erősítheti az előítéleteket, továbbá elmérgesítheti a többségi társadalom és a meleg kisebbség viszonyát.

Megállapítják azt is, hogy Nyugat-Európában mára teljesen elfogadottá vált, jelentős turisztikai hasznot hozó melegfelvonulásokat Kelet-Európában, a többségi társadalmak egyelőre képtelenek tolerálni. Nyugat-Európában is vannak viták a melegjogokról, főként a házasodás és az örökbefogadás kérdésről, a melegfelvonulások azonban mindenhol elfogadott eseménynek számítanak. Idén például június 19-én Berlinben 600 ezren vettek részt az ottani, az ahhoz kapcsolódó megemlékezések egy részén minden német parlamenti párt képviseltette magát. Egy héttel később Párizsban 800 ezren vonultak fel. A menetet vezető politikusok nyitották meg, és főként a baloldali pártok, a szakszervezet, valamint a különböző vallási felekezetek melegjogokat támogató egyesületei képviseltették magukat.

A kelet-európai melegfelvonulások ehhez képest botrányos, gyakran fizikai erőszakkal fenyegetett eseményeknek számítanak: idén májusban és júniusban szinte mindenhol megzavarták a rendezvényeket. Magyarországon például mára uralkodóvá vált az a nézet, hogy maga a felvonulás zavarja meg a köznyugalmat és generálja az erőszakos ellentüntetéseket. Ezeket a kutatók szerint azonban sokkal inkább a szélsőjobboldali csoportok aktivizálódása generálja, hiszen 2007-ig, azaz tíz éven keresztül nem történt rendzavarás a melegfelvonulások alkalmával.

Magyarországon 1997 óta rendeznek melegfelvonulásokat, a politikai közbeszéd fontos témájává csak 2007-től vált a rendezvény, mivel a felvonulókat ekkor érték először atrocitások, majd ez a következő években is megismétlődött.

Az idei Budapest Pride nyitó napján is volt már egy kisebb atrocitás, a rendezvényt ugyanis szélsőjobboldali aktivisták igyekeztek megzavarni. A kutatók szerint világos tehát, hogy a felvonulás körüli utcai rendbontások csak azt követően kezdődtek, hogy a 2006. őszi zavargások után olyan - elsősorban a szélsőjobboldalhoz köthető - tüntetőcsoportok szerveződtek, amelyek azóta is folyamatosan keresik a különböző alkalmakat arra, hogy megmutathassák magukat. Ennek következménye az is, hogy a melegfelvonulásokat megelőző politikai-közéleti diskurzus már sokkal inkább szól a szélsőségesek elleni küzdelemről, a gyülekezési jog, illetve a rendőri biztosítás kérdéseiről, mint a melegek ügyéről.

Azt írják: noha a sajtóban és a politikai közbeszédben megjelenő vélemények gyakran éles politikai törésvonalat jeleznek a melegek megítélésében bal- és jobboldal között, valójában a melegek társadalmi megítélésében kevéssé játszanak szerepet a politikai preferenciák. A melegeket és a leszbikusokat elutasítókra sokkal inkább az erősebb vallásosság és a magasabb életkor a jellemző, mint a tudatos jobboldaliság. A pártok ezért tartózkodnak attól, hogy látványosan megnyilvánuljanak a melegek ügyével kapcsolatban.

Az intézet szerint Magyarország a kelet-közép európai régió melegekkel kapcsolatban közepesen előítéletes országai közé sorolható. A hazai társadalomban a melegeket elutasítók magukat inkább jobboldalinak tartják, ugyanakkor a teljesen toleráns válaszadókhoz képest nem pozícionálják magukat lényegesen messzebb a politikai bal-jobb skálán. Egyes régiós országokban - például Bulgáriában, Csehországban és Szlovákiában - éppen fordított a helyzet: a legelutasítóbbak jellemzően baloldali beállítottságúak. A melegeket és a leszbikusokat elutasítókra tehát sokkal inkább az erősebb vallásosság és a magasabb életkor a jellemző, mint a tudatos jobboldaliság - írják.