A HírExtra sorozatában Havas Henrik véleményét ismerhetjük meg közéleti ügyekben. Melegfelvonulás, AVH, terrorelhárítás és izraeli alvóügynökök: Havas tanár úr minden kedden segít eligazodni a bonyolult nagyvilágban. (Havas Henrik videóblogja a következő címen érhető el: http://www.hblog.hu/)

Idén is volt melegfelvonulás, csak ezúttal rövidebb útvonalon és kevesebb balhéval. Mit gondol az eseményről?

Én soha nem szimpatizáltam a melegfelvonulással. A transzvesztiták jelenléte már eleve aggályos. Értem én, hogy a meleg közösségbe tartozónak tartják magukat, de az extravagáns viselkedésük joggal kelthet visszatetszést az emberekben.

Beszéltem néhány magát homoszexuálisnak valló kollégával, és közöttük szinte senki nem volt, aki támogatta volna a melegfelvonulást, éppen arra hivatkozva, hogy ők ugyanolyan átlagemberek, mint a többi. A harsány viselkedés nem tesz jót senkinek.

Az ellentüntetőkről pedig katasztrofális véleményem van. Utálom őket, ilyen egyszerű. Utálom őket, mert fröcsögnek, mert kerepelnek, mert hangosak, mert dobálnak. Gyűlölöm az erőszak minden formáját. Nem kötelező szeretni a homoszexuálisokat, de egészen addig senkinek sincs joga beléjük kötni, amíg betartják az alapvető normákat. Ebben a tekintetben nem vagyok túl megengedő.

Magyarországot nem tartom felkészültnek arra, hogy az emberek toleráljanak kézen fogva sétáló férfiakat, ne adj Isten olyanokat, akik még meg is csókolják egymást. Én ezt San Fransiscoban láttam, Floridában láttam, de pillanatnyilag nem hiszen, hogy ezt a magyar tolerancia foka elbírná.

Hétvégén MSZP-kongresszus is volt az általános megújulás jegyében. Persze az új arcok között feltűnt Kovács László is, Meg lehet így újulni?

Abban sem vagyok biztos, hogy szükség van az MSZP megújulására, és abban sem vagyok biztos, hogy egyáltalán szükség van a Magyar Szocialista Pártra. Az elmúlt időszak bebizonyította, hogy képtelen egy olyan világos alternatívát állítani a Fidesszel szemben, amely vonzó lehet például a fiatal generációk számára.

Ha jól tudom, minden évben meghal 140-160 ezer ember és a helyükre lép másik 140-160 ezer új választó, akik elérik a tizennyolcadik életévet. Az MSZP egyszerűen felélte azokat a generációkat, akik a Kádár-rendszerben szocializálódtak. Gondolok itt többek között az erdészfaházra, a Wartburg kiutalásra. Az MSZP-re szerintem nincs szükség.

Más kérdés, hogy nyilván minden országban szükség van egy szociáldemokrata pártra. Hogy azt ki építi, tulajdonképpen mindegy, nekem a magam részéről semmi szükségem nincs a Magyar Szocialista Pártra, a megújulására meg végképp.

A Nemzetbiztonsági Hivatalt Alkotmányvédelmi Hivatallá nevezték át, aminek nem feltétlenül szerencsés módon AVH a rövidítése. Hogy történhetett ez?

Nekem van egy olyan gyanúm, hogy szocialista ügynökök ténykednek a Miniszterelnöki Hivatalban. Egészen biztos vagyok abban is, hogy ebben még benne van Gyurcsány Ferenc keze. Biztos, hogy néhány illegális kommunistát beléptetett a Fideszbe, és azok találnak ki olyan baromságokat, mint az AVH, illetve a Nemzeti Együttműködési Nyilatkozat kifüggesztése.

Persze lehet, hogy a Moszad is benne van, én kifejezetten rájuk tippelek. Úgynevezett alvóügynököket építettek be, akik nem hordanak pajeszt és nem görbe az orruk - ettől veszélyesek. Tisztára úgy néznek ki, mint a Fidesz aktivistái, és ilyeneket találnak ki. Tehát úgy tűnik, zsidó alvóügynökök tevékenysége állhat az ügy mögött.

Szeptember 1-jétől Pintér Sándor szeretne Terrorelhárító Központot. Ezek szerint van terrorveszély Magyarországon?

Én örülök minden olyan fegyveres egység létrehozásának, amely bevethető árvíz esetén. Nyilván lesz gumicsizmájuk, gumiruhájuk, így jövőre egy nagyon felkészült alakulat hordhatja a homokzsákokat. Lesz motorcsónakjuk, gumicsónakjuk, és egyébként is, rendkívül fontos egy ilyen szervezet, komolyan mondom.

Véget ért a futball-világbajnokság. Milyen volt? Hogy tetszett?

Megmondom őszintén, nekem Németország volt a favoritom, nagyon fájlaltam, hogy az elődöntőben nem játszhatott a torna legnagyobb felfedezettje, Thomas Müller.

Azt gondolom, hogy minden egykori náci párttag büszke lehet arra, hogy Németország ott van a legjobbak között. Gondoljunk csak bele, még élnek a nyolcvanvalahány éves egykori SS-ek, és milyen boldogan tapsolhattak, amikor látták a szépen játszó Cacaut, Podolskyt, Özilt. Ráadásul ezt most nem kényszermunka gyanánt vitték véghez, hanem örömből. Ez óriási dolog.