Denevérlázban a tudósok

A szívókorongos denevér (Myzopoda aurita) nevét a végtagjai végén elhelyezkedő tapadókorongszerű képződményekről kapta. Elsősorban bogarakkal és éjjeli lepkékkel táplálkozik, a nappalt az utazók pálmájának (Ravenala madagascariensis) részben kibontatlan leveleiben tölti. A fajról a Journal of Zoology című folyóiratban jelentek meg az új ismeretek.

Paul Racey, az aberdeeni egyetem professzora madagaszkári kollégáival évek óta hálóz szívókorongos denevéreket Madagaszkár délkeleti részén, Kianjavato falu körül. Az általa újonnan felfedezett populáció révén a fajt a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) Vörös Könyvében a sérülékeny kategóriából át lehetett helyezni a legkevésbé veszélyeztetettbe.
Racey csapata évente négy alkalommal számos helyszínen hálózza az állatokat, és eddig egyetlen nőstényt sem sikerült fogniuk. A nőstények tehát minden bizonnyal máshol élnek - monda a professzor a BBC-nek (http://news.bbc.co.uk). Egy másik populációra is bukkantak száz kilométerrel arrébb, de azok is mind hímek voltak.

Szerzetesi életformájuk ellenére a hím szívókorongos denevérek megtalálják a nőstényeket, hiszen évente kétszer fiatal hímek jelennek meg Kianjavato környékén. Mivel a fiatalok nem képesek nagy távolságok megtételére, valahol a közelben kell születniük.

A nőstények feltehetően azért élnek elkülönülve, mert jobb minőségű élőhelyekre tartanak igényt. Egy másik denevérfaj, a hazánkban is előforduló vízi denevér nőstényei szintén külön élnek a hímektől a folyók alsóbb, táplálékban bővebb szakaszain. Lehetséges, hogy a rejtélyes módon hiányzó nőstény szívókorongosok is hasonlóképp viselkednek.

Még egy érdekessége a fajnak, hogy eddig egyetlen egyed testén sem találtak élősködőt. Ez igencsak ritka, hiszen szinte az összes vadon élő állaton található úgynevezett ektoparazita, például bolha vagy kullancs. A jelenség magyarázata hálóhelyük, az utazók pálmájának levele lehet, annak sima felületén ugyanis nem képes megkapaszkodni semmilyen ízeltlábú.