A kutatók abban bíznak, hogy ez és az ehhez hasonló anyagok segíthetnek a tisztább energia előállításában és a szén-dioxid megkötésében, mielőtt az elérné a légkört, és hozzájárulhatna a globális felmelegedéshez, a tengerszint növekedéséhez és az óceánok savasodásához.

A Kaliforniai Egyetemen végzett, Omar Yaghi által vezetett kutatás egy korábbi, MOF-177 elnevezésű kristályszerkezetet fejlesztett tovább két új változattá, amelyek a MOF-200 és a MOF-210 jelölést kapták.

A porózus szerkezetnek hála, nemcsak a külső felszín áll rendelkezésre, hanem apró lyukak befúrásával elképesztő mértékben megnő a felület - magyarázta Yaghi, a kémia és biokémia professzora NewsDaily hírportálon olvasható ismertetésben.

A továbbfejlesztett kristályokat a Science című tudományos folyóirat online kiadásában mutatták be. A MOF-210 egyetlen grammja nagyjából négy kockacukor méretének felel meg. Amennyiben szétlapítják, minden egyes gramm ötezer négyzetméternyi területet képes befedni.

Amennyiben a MOF-200-at bontanák ki, több futballpályát foglalna el, és ez a felület mind rendelkezésre áll a gázok megkötésére - mondta Yaghi. Még hatásosabban szemléltetve negyven tonna MOF egyenértékű Kalifornia állam területével (ami Magyarországnak mintegy négy és félszerese).

A kristályok alkalmazhatók a szén-dioxid, vagy akár gáznemű üzemanyag, például hidrogén rövidtávú tárolására is. A MOF-okat olcsó alapanyagokból elő lehet állítani, például a naptejekben található cink-oxidból, és teraftalátból, amely a műanyag szódáspalackok alkotóeleme.