A húszmilliós város

Korábbi előrejelzések tíz évvel későbbre tették a mai népességszámot. A kínai államtanács 2004 és 2020 közötti időszakra szóló fejlesztési programja szerint 2020 végéig 18 millió alatt kellett volna tartani a főváros lakosságának számát. A minap nyilvánosságra került fővárosi jelentésből kiderült: 2009 végén körülbelül 12 millió 460 ezren laktak pekingi állandó lakhatási engedéllyel és további 7 millió 260 ezer ember tartózkodott a fővárosban fél évnél hosszabb ideje. Utóbbiak statisztikailag ugyancsak állandó lakosnak számítanak.

A vizsgálatot végző kutatók arra a megállapításra jutottak, hogy 2006 és 2009 között különösen felgyorsult a betelepülés, a jövevények száma meghaladta a másfél milliót. A négy év során 482 ezer újszülöttel gyarapodott a lakosság. A jelentés kitért arra, hogy ha az úgynevezett "mozgó népességhez" hozzáadnák a pekingi laktanyák katonáit, a nem regisztrált vándormunkásokat és a rövidebb időre érkezetteket, akkor a teljes számuk elérné a 10 milliót.

Szakértők megállapították, hogy a növekvő népesség nagy nyomást jelent a városi szolgáltatásokra, az infrastruktúrára, az adminisztrációra, a környezetre. A főváros vízkészlete, tartaléka például a jelenlegi lakosságszám felének ellátására méretezett. Vu Sou-lun (Wu Shoulun) nyugalmazott egyetemi professzor, a kutatócsoport tagja a kínai médiában arra hívta fel a figyelmet, hogy az emberek mindennapi életének valamennyi aspektusát érinti a nagy lélekszám, így köze van a magas lakásárakhoz, a tömegközlekedés kaotikus helyzetéhez és az oktatási intézmények túlzsúfoltságához.