A munkálatok révén a kutatók tanulmányozhatják az egykori harcosokat és azt a földet is, ahol megütköztek egymással, különösen a mystici dombtetőt, ahol legkevesebb 400 pequot indiánt mészároltak le az angol telepesek 1637-ben. Történészek szerint a támadás fordulópont volt a bennszülött törzsekkel szemben alkalmazott angol hadviselésben. Csaknem eltörölte a föld színéről a jelentős erőt felvonultató, befolyásos pequot indiánokat, aminek nyomán a mészárlás ráébresztett más törzseket is arra, hogy a telepesek nem riadnak vissza olyan módszerektől sem, amelyek utólag egyesek szemében akár népirtásnak is minősülhetnek.

Az AP hírügynökség riportja szerint a csatamező éveken át mezőgazdasági terület volt, mielőtt a XX. század közepén beépítették, és takaros házakból álló lakónegyed nőtt a helyén. A régi pequot erődítmény központját a dombtetőn kialakított körforgalom közepébe ültetett "békefa" jelzi.

"Nem tartottuk sokra ezt a helyet, amikor ide költöztünk, bár időről időre felhívtak bennünket kutatók" - mondja Doris Oliver, aki férjével, Eddel az 1940-es évek óta lakik a Pequot sugárúton, az egykori harctér északi részén. A régészeti program keretében idén nyáron Oliverék udvarát is kutatócsoportok fésülik át fémdetektorokkal, hordozható számítógépekkel, kis lapátokkal és a régiségbúvárok egyéb eszközeivel.

Nem számít rendkívüli dolognak, hogy egykori csataterek magánterületeken fekszenek. Egy 2007-es kongresszusi jelentés szerint az egykori amerikai harcmezők 62 százaléka olyan területen van, amely most magántulajdon. Mysticben a munkát csak ott végzik el, ahol a tulajdonosok ebbe beleegyeznek, egyetlen négyzetméternyi földet sem kobozhat el az állam vagy a pequot közösség, és a használatát sem korlátozhatja. A vizsgálódást mindazonáltal kiterjesztik a pequot háborúval összefüggő más ütközetek helyszíneire is Connecticutban, a Rhode Islandhez tartozó Block Islanden és a New York állambeli Dover Plainsben.

Nem csupán egy helyszín

A tekintélyes indián törzs és az angol telepesek közötti háború 1636-tól 1638-ig tartott. Az angolokat olyan bennszülött törzsek is támogatták, amelyek haragudtak az agresszív pequotokra. Miután a pequotok erődjét felégették, azokat, akik menekülni próbáltak, lemészárolták vagy rabszolgasorba vetették az angolok vagy indián szövetségeseik.

Manapság a mashantucket pequotok - a mohegan törzs rabszolgáivá tett túlélők leszármazottai - üzemeltetik a Foxwoods Resort Casinót. A nép egy másik csoportja, a keleti pequotok - a narrangansett törzs rabszolgáivá lett túlélők utódai - a közeli North Stoningtonban élnek.

Mindkét törzs képviselői részt vesznek a feltérképezési és régészeti programban, amely a foxwoodi Mashantucket Pequot Múzeum és Kutatóközpont, valamint a Connecticuti Egyetem közös vállalkozása.

"Sokan úgy gondolják, hogy a pequot háború volt az egyetlen
mészárlás. De ez nem csupán egy helyszín, sokkal több annál - vélekedik a 24 éves Peters Jr., egy mashantucket pequot, aki a Connecticuti Egyetem diákja. - Oly sok kulturális emlék várja már hosszú ideje a föld alatt, hogy feltárják".

A kutatók eddig angol egyenruháról származó fémgomboknak, fegyverszíjaknak és egyéb olyan tárgyaknak a maradványaira bukkantak, amelyekkel nyomon követhető, merre vonultak és hol vertek tábort a telepesek, mielőtt támadtak, majd visszahúzódtak volna. A leletek a múzeumba kerülnek: katalogizálják, raktározzák, és ott is fogják kiállítani őket.

"Mindig mondom az embereknek, hogy a történelem és a régészeti emlékek a hátsó udvarukban, közvetlenül a lábuk alatt lapulnak. Ez most klasszikus példa erre - magyarázza Nicholas Bellantoni régész. - A pequot háború nem olyan régen volt, legalábbis régész szemmel, ezért minden esély megvan arra, hogy valami nagyon jelentős lelet kerüljön elő".

Megérteni a történteket

A feltérképezési munkálatokat vezető Kevin McBride szerint még mindig "egy csomó háttérzajt" kell kiszűrniük, beleértve régi érméket, palackkupakokat és a telepesek beáramlásának évszázadaiból hátramaradt, más haszontalan tárgyakat.

"Ebben a munkában az ember vagy jó, vagy szerencsés lehet. Mi talán egy kicsit mindkettőt elmondhatjuk magunkról" - hangsúlyozza McBride, a Connecticuti Egyetem antropológus professzora és a pequot múzeum kutatási igazgatója.

Az eltelt évszázadok ellenére a mystici csata még mindig heves érzelmeket kelt Connecticut keleti részén. A Pequot domb tetején most látható "békefa" már a negyedik a maga nemében: az első három fát vandálok kivágták.

Ellenérzéseket szülhet, hogy az ásatási terület egy csendes kerületben fekszik a tengerparti kisvárosban, amely akváriumával és a hajdani XIX. századi hajóépítő halászfalut életre keltő, nagy tengerészeti múzeumával csábítja a turistákat.

A Foxwoods kaszinó elképesztő sikerével együtt ugrásszerűen megnőtt a forgalom az egykor unalmas térségben, amit sokan már most is rossz szemmel néznek. Néhány háztulajdonos amiatt is aggódik, hogy a jómódú mashantucket pequot indiánok javadalmaik visszaszerzésére használhatják fel a régészeti programot. McBride elmondása szerint az egyik legnehezebb feladat, hogy meggyőzzék őket: a pequotok nem támaszthatnak igényt tulajdonaikra.

A történészek ez idő szerint megosztottak abban a kérdésben, hogy a pequotok a földjüket megkaparintani akaró, kegyetlen angol telepesek áldozatai lettek, vagy maguk idézték elő a mészárlásba torkolló támadást azzal, hogy egy hónappal korábban megrohantak egy telepet Wethersfieldben, ahol megöltek kilenc embert, és elraboltak két lányt.

A Mysticben dolgozó kutatók nem foglalnak állást. "Egyszerűen megpróbálom megérteni (a történteket). Ha igyekszünk tényleg nyitottak lenni mindkét fél igazságára, akkor biztosan elképesztően új dolgot fogunk találni" - érvel McBride.