Történelem

Az IMF megalakulásakor három fő célt állítottak a szervezet számára: nemzetközi pénzügyi együttműködés segítése, az árfolyam stabilitás megőrzése, és a gazdasági növkedés fokozása. Ez áttételesen is segíti a foglalkoztatást növelését. Az idők változásával a feladatok között egyre nagyobb szerepet kapott a hitelezés is.

A Valutalap egyik legfontosabb tevékenységévé vált a pénzügyi segítségnyújtás a fizetési mérleg problémákkal küszködő tagországoknak. A Nemzetközi Valutaalap hiteleit a piacinál kisebb kamatkulcsokkal adja, arról nem is beszélve, hogy olyan országok és olyan feltételekkel juthatnak segítséghez, ami nélkül szinte biztosan államcsőd nyelné el az államot.

Az elmúlt időszakban különösen komoly szerephez jutott a külső segítségnyújtás. 2008 szeptember-októberében elszabadult gazdasági válság következtében többszöri beavatkozást igényel több ország, hogy túlélje a válságot. De nem csak az IMF a legény a gáton.

EU versus IMF

Az Európai Unióval szoros kapcsolatot ápol az IMF. Alapjaiban véve ez egy jó dolog, hiszen az ember azt gondolja, hogy milyen jó egyszerre EU és IMF tagnak lenni, valaki csak kisegíti a vergődő országot, ha az egyik nem, hát a másik. De a kutya is itt van elásva az európai országokkal kapcsolatban. A felelősségek illetve a határok nem teljesen tiszták.

Persze ez így ebben a formában nem igaz. Papíron tökéletesen elhatárolható mindkét szervezet, viszont a valóság már árnyaltabb képet mutat. Legjobb példa erre a májusi görög válság. A görög kormány elsősorban az EU-tól várt segítséget, azonban ez nem tűnt egyszerűnek. A görög kormány tisztviselői kijelentették: amennyiben az Európai Unió tagországai nem tudnak segítő jobbot adni a görög kormánynak, úgy az az IMF-hez fordul.

Végül egy hármas, Görögország-EU-IMF megállapodás született. Furcsálhatjuk, hogy a görög kormány szinte “fenyegetőzött” az IMF-hez való futással. Ennek az egyik oka, hogy a hitelt az EU is kamatra adta volna, azaz akár nyerhetett is volna a hitelen. A megállapodásból végül kivette a részét mind az EU mind az IMF.

Hiszen az IMF sem ad csak úgy hitelt. Az EU belefolyása szükséges volt, hiszen így garanciát látott a hitelére. No meg annyian támadták le a Nemzetközi Valutaalapot, hogy egyedül már nem is bírt volna mindent.

Egy nem utolsó szempont pedig az, hogy az Európai Unió ha nem is “konkerense” szeretne lenni az IMF-nek, de mindenképpen a pénzügyi együttműködés egyik alternatívája.

Magyarország és az IMF

Többször is találkoztunk már az Valutaalappal az elmúlt húsz évben, A legnagyobb megállapodás azonban kétségtelenül a 2008-as, melyben 20 milliárd euró hitelhez jutottunk. Gyakorlatilag papírforma volt a Magyarországgal kötött megállapodás, hiszen a bankok refinanszírozási problémáinak megszüntetésére kaptuk.

Végül nem erre a célra használtuk fel a hitelt, sőt ami azt illeti talán szükség sem lett volna rá, de így is sokat segített és profitált belőle hazánk.

Se veled se nélküled

Hogy mégis mi lenne ha megszűnne az IMF, vagy létre sem jött volna? Ha nem jön létre biztosan sokkal szorosabb fiskális politikát folytatnának az országok, aminek meglenne az előnye. Az azonban biztos, hogy a mai világban már nem tudnánk meglenni nélküle.

A gazdasági válságból való felemelkedés komoly eszköze és segítője volt az IMF, de nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy segítsége nem önzetlen. Sokan bírálták Magyarországot és sokan éltették az IMF-el való szembefordulás miatt. Nem véletlen: monopol szerepével és helyzetével tisztában van, a görög példa pedig megmutatta, hogy nem lehet mindig az Európai Unióra számítani.

Kell és szükséges az IMF. Tudja ezt a szervezet is, viszont visszaélni ezzel a helyzettel nem szép gesztus.