Rengeteg dologgal függhet össze, ha egy kiskorú illegálisan vállal munkát. Az esetek túlnyomó részében a család rossz anyagi helyzete szokott lenni a kiváltó ok.

„Azért, hogy ezt a problémát megérthessük, fontos megvizsgálnunk, hogy az érintettek, milyen társadalmi csoporthoz tartoznak, milyen az anyagi helyzetük, illetve kényszerítve vannak-e a munkára? Felmerülhetnek olyanok is, amikor a család elhanyagolja a gyereket, vagy éppen ők sugalmazzák a munkába állás szükségességét. Akárhogy is, ez a gyermekszegénységgel van összefüggésben. A gyermekjóléti szolgálatoknál ilyen okokkal szoktunk találkozni” - mondja Takács Imre.

Arról, hogy ez mennyire sürgető, illetve elterjedt probléma hazánkban a következőket gondolja Takács:

„Komolyabb elterjedtséget ezzel az esettel kapcsolatban nem tapasztaltunk, legalábbis a gyermekvédelmi szolgálatoknál nem igazán gyakoriak az ilyesfajta tapasztalatok. Azt sem mondanám, hogy ez egy általános, komoly magyar társadalmi probléma volna. Inkább az a jellemző, hogy annyira rossz anyagi helyzetben vannak a családok, hogy a szülőkkel együtt mennek dolgozni a gyerekek. Ritkábban pedig a szülők hozzájárulásával vállalnak alkalmi munkákat. Ilyen dolgokkal valóban szoktunk találkozni.”

El van tusolva

Mindezeken túl, hiába fordulnak elő, illetve derülnek ki ritkábban az ilyen esetek, akkor is foglalkozni kell velük. Nem szabad a fölött elsiklani, hogy 12-13 éves gyerekek végeznek felnőtt munkákat. Erről Szabó Máté ombudsman is hasonlóan nyilatkozik.

„Nem az a fontos, hogy ez mennyire elterjedt dolog Magyarországon. Ezzel akkor is foglalkozni kell, ha csak szórványosan fordul elő. Valószínűnek tartom azt is, hogy a legtöbb esetnél, amikor napvilágra kerülnek, az ilyesfajta illegális tevékenységek, akkor a legtöbb esetben ezek el vannak tusolva. Pont ezért van szükség a társadalmi tudatváltásra, hogy ilyen dolgok ne fordulhassanak elő.”

Összetartás kell

Takács Imre szerint a megoldás a gyermekjóléti szolgálatok munkáján túl, abban van, hogy kialakuljon egyfajta társadalmi összetartás. Ez azt jelenti, hogyha ilyen dologgal találkozunk, ne hunyjunk be a szemünket, hanem igenis szóljunk az ilyen ügyekben érintett szerveknek.

„Igazából ezeknek a problémáknak a megoldására a helyi gyermekjóléti szolgálatoknak kell a megfelelő lépéseket megtenniük, akik erre jogosultak, illetve kötelességük, hogy mindezen dolgokat figyelemmel kísérjék. Ha éppen a gyermekvédelmi szolgálat jelzőrendszere (orvosok, védőnők, iskolák, rendőrség) helyett, a lakosság tapasztal hasonló problémát, akkor ugyanúgy jeleznie kell a megfelelő intézményeknek. Ez azért fontos, mert ha ilyen jelzést kapunk azonnal tudunk foglalkozni az üggyel.”

Nihil?

Előfordulhat viszont olyan eset is, hogy a lakosság igenis szól, mégsem történik semmi. Ennek okát ismertette Szabó Máté az alábbiakban:

„Elsősorban a munkaügyi ellenőrzésekből kellene kiindulni, mivel a munkaügyi felügyelőségnek a belső szabályzatában nincsen arra kitétel, ami speciálisan a kiskorúakra vonatkozna. Ez igencsak komoly baj. Véleményem szerint, az általános jogszabályok alapján tudni kellene, hogy ilyen esetekben hogyan is kellene eljárni. Ilyen dolognak kellene lennie, hogy megfelelően tájékoztatják az érintetteket az őket érintő jogaikról, illetve felkeresik a szülőket, vagy a törvényes gyámokat. A másik probléma, hogy a jelzőrendszer nem kellőképpen működik, tehát az érintett jegyző nem a kellő időben, vagy rosszabb esetben egyáltalán nem szól a gyermekjóléti szolgálatnak.”

Mindezek alapján arra a következtetésre jutottunk, hogy a kiskorúak illegális foglalkoztatása valóban égető probléma hazánkban. Viszont ezzel nem csak a gyermekjóléti szolgálatnak kellene foglalkoznia, hanem szigorúbb törvényekkel kellene szabályozni azt, illetve a társadalmi hozzáálláson is változtatni kell.