A politikai mezőny szereplői szükségszerűen ellenfelek, mondhatnánk, oly idők járnak, mikor párt pártnak a farkasa. Ennek oka végtelenül egyszerű, minden párt véges számú szavazatért küzd, így idővel kénytelenek rátenni egymás szavazóbázisaira enyves, szőrös kezüket.

Az országgyűlési választáson feltűnően kiéleződött ellentétet figyelhettünk meg a Jobbik és a Fidesz között. Elég csak visszagondolni arra, hogy milyen muszklikampányt folytatott a Fidesz annak érdekében, hogy a szavazói véletlenül se osszák meg voksukat veszélyeztetve a két harmadot. Jelmondat is volt hozzá: „Csak a Fidesz!”

A második front

A közeledő önkormányzati választások alkalmából egy egészen friss front kezd körvonalazódni: nem győzi püfölni az MSZP az LMP-t, miközben nem győz betartani az LMP az MSZP-nek. Ez a jelenség a legmarkánsabban a fővárosban jelenik meg, ahol lassan teljesen egyértelművé válik, csak az a jó az egyiknek, ami fáj a másiknak. Ha az egyik párt szövetkezne, a másik azért is önálló lesz, mire a másik az önállóságot behódolásnak értelmezi.

Ha összegezzük a látottakat, kiderül, valamiért az új politikai erők nem férnek meg a régiekkel – a Fidesz a Jobbikkal, az MSZP az LMP-vel. Amint összeeresztjük őket, rögtön reagálnak, mintha csak lúgos és savas vegyületet kavargatnánk egy demokratikus kémcsőben, mely kavargatásból pedig tudvalevőleg nagy bugyogással és sercegéssel nyerünk sót (nátriumkloridot).

Mivel mi kevésbé vagyunk járatosak a politika szerves és szervetlen kémiájában, megkérdeztük Schultz Gábort, a Századvég Alapítvány tudományos munkatársát, miért nem egyezett meg egymással az LMP és az MSZP egy közös budapesti főpolgármester-jelölt személyében.

„Az ellentét mögött választási stratégia van. Budapesten sokkal erősebb az LMP, mint máshol. A Tarlós Istvánnal való megmérettetésben a győzelemnek reális esélye csak akkor lett volna, ha relatíve erős pártok közös jelöltet állítottak volna, ugyanis a közvélemény-kutatások alapján Tarlós István toronymagasan vezet.”

Hogy mit nyer az önálló megmérettetéssel az LMP, arra a következő választ adta Schultz Gábor:

„Az önálló indulás egyrészt egy szenzor, ami megmutathatja, hogy a választások után néhány hónappal mennyit változott a párt támogatottsága. Ebből az információból fontos következtetéseket lehet levonni. Ráadásul azzal, hogy az LMP nem megy bele egy kompromisszumos megoldásba, a párt ki tudja hangsúlyozni a függetlenségét, és ha visszaemlékszünk, látjuk, hogy a harmadikutassággal jutottak be a Parlamentbe.”

A nevető harmadik

Amíg az MSZP és az LMP tisztázza a köztük lévő erőviszony-különbséget, addig könnyed sikerre számíthat Tarlós. A szövetséggel sem az MSZP sem az LMP nem lehetne igazi győztes, viszont egymás nélkül csak veszíthetnek.