Az immár húszadik éve honatyáskodó Kövér László alighanem az egyik legotthonosabban mozgó politikus az Országházban. A szavak világában ugyanakkor két évtized leforgása alatt sem szerzett járatosságot. Könnyfakasztó, vagy épp vérfagyasztó kijelentéseivel nem csupán pártját, de az ország jobb sorsra érdemes polgárait is rendszeresen sokkolja.

A friss Heti Válaszban sem fogja vissza magát. Válogatás nélkül szórja szitkait az elmúlt évek szocialista élpolitikusaira, a különben korrekt kérdésekre kivétel nélkül harapós feleleteket ad. Hanem az új Kövér-fröcsögésnek mégis van egy fontos üzenete.

Kiderül, hogy „az IMF-fel rég nem gazdasági kérdésekről megy a vita”, sokkal inkább „nyers politikai erőjáték zajlik a kormány és a nemzetközi bankvilág között”, amelynek során „szándékosan, brutálisan vágtak arcul bennünket, hogy tudjuk, hol a helyünk”.

Ennek fényében mindjárt világos, miért adta fel mind a Valutaalap, mind az Európai Unió delegációja az Fidesz-kormánnyal folytatott eszmecserét. Miről tárgyaljanak egy olyan kabinettel, amely nem partnert, hanem ellenséget lát bennük? Amely, bár percenként szajkózza az együttműködés fontosságát, annak dacára képtelen az összjátékra, hogy csapatkapitánya, a támadót játszó Orbán Viktor a profinak nevezett másodosztályú futballbajnokságot is megjárta.

Elődje, a szintén bőr-barát, ám Orbánnal ellentétben éppen hogy utolsó utáni védőként bevethető Bajnai Gordon csupán az amatőrligáig jutott. Ám valahogy sosem fordult elő vele, hogy játszótárs nélkül kellett lejönnie a pályáról. Lehet, azért, mert sosem nullszaldós összecsapásként fogta fel a hazai partnerekkel, vagy épp nemzetközi szervezetekkel való párbeszédet? Helyette szakmai alapokra helyezett, sportszerű, a tetejébe mindkét fél számára jövedelmező kapcsolat kialakítására és fenntartására törekedett.

Lehet, a futballban, politikában egyaránt profinak tartott Orbán Viktor helyett jobb kezekben lenne a kapitányi karszalag Bajnai Gordonnál?