Tegyük fel, egy kevésbé magára adó újságíróval van dolgunk, akinek esze ágában sincs ellátogatni a tűzijátékra, ennek ellenére kutya kötelessége híranyagot szolgáltatnia a neves eseményről.

De hős Lustaságunk szerencsére reldelkezik olyan szuperképességekkel, mint a sugár-rafinéria, vagy éppen a lézer-fantázia. Tehát kényelme érdekében, szuperképességeit bevetve összeüt két tökéletes hadszíntér leírást. A) hadszíntér: boldog tömeg a Batthyány téren. B) hadszíntér: az aktuális kormánypárt privát bulija.

Boldog tömeg a Batthyány téren

Este fél 9 van, már mozdulni sem lehet a sok kíváncsi érdeklődőtől a Batthyány téren. Mindenfele vibráló, fénylő, világító bazári csodák függnek a boldog nép nyakán, fején, karján és ahol még elfér. Hot-dog és vattacukor illata lengi be az emberektől zsúfolt  teret. Az ügyesebbje már fürtökben csüng a fákon, bebiztosítva a tökéletes menedékhelyet az esetleges hullámtánc elől.

Sebesen pörögnek a percek, már csak negyedóra választja el az izgatott pesti, vidéki és külföldi embereket a kihagyhatatlan, egyedi, és minden képzeletet felülmúló égi parádétól. Kisebb zúgolódás hallatszik a rakpart felől, pofátlannak nevezett fiatalok, nem adják át a lépcsőkön az öregeknek a helyet. Szerencsére a pofátlan fiataloknak van képük felállni és átadni a szűkős, kissé galambpecsétes helyeket az idősebb generáció tagjainak.

Hihetetlen, mintha az idő versenyt futna magával, már csak 5 perc van a rakéták fellövéséig. Gyerekzsivajtól hangos a tér, embercsemeték ráncigálják a türelmük végén járó szüleik ruháját, fülét, haját, hogy ugyan már mikor kezdődik a mutatvány?  A tömeg hirtelen egy emberként hallgat el; fellövik az első rakétát. A csendet másodpercek alatt felváltja az ámulat és az üdvrivalgás hangja. A csodás égi tünemények bevilágítják az egész fővárosi éjszakát, az emberek szemében tükröződnek a fel-felvillanó kék, zöld, arany szikrák.

Tizenkilenc percnyi felhőtlen örömet és szórakozást követően véget ér a tűzijáték. A tömeg még vár pár percet, hátha lesz ráadás, de a keret szűkös, pont annyi a látvány, amennyi jár. Kisebb csoportokba válva oszlani kezd a társaság. Mindenki boldog és elégedett, és izgatottan várja a jövő évi ráadást.

Az aktuális kormánypárt privát bulija

Nem csak a kisemberek ünnepelnek augusztus 20-án. Bizony az államférfiak büszke társasága is összegyűlt ezen a csodás éjszakán, hogy VIP hajójukról ámulják végig a drága előadást. Elégedetten pillantanak a hajóoszlopon tükröződő tükörképükre.Villannak a tökéletes fogsorok, közelednek a sajtó fotósai, akik csak arra várnak, hogy egy aprócska tökéletlen grimaszt elkapjanak a politikusok tökéletes arcrepertoárjából.

Nem sokáig tart az idill, mert a szomszédos hajóról az ellenzék vizes lufikkal bombázza az ellenséges hajót. Tűrik, hiszen egy komoly államférfi nem szállhat bele ilyesféle gyerekes játszmákba. Vagy a türelem csak játék? Gyanúsan motoszkálnak a helyettesek és azok helyettesei a hajófarban. Valamit bőszen keresnek, de hogy mit, az nem látható.

Majd hirtelen megrázkódik a hajó, durrogás rázza fel a díszes társaságot; a tűzijáték elkezdődött. A hangzavart és zűrzavart kihasználva a hajófarból előhalászott narancssárga szerpentinek és konfettik is előkerültek. Miközben rendületlenül csapódtak a vörös vízibombák a hajóra, az ellentámadás is megindult: a narancsszínű papírfecnik megindultak a szomszédos hajóra.

A látvány felejthetetlen, égen és földön egy időben zajlik a parádé. A szivárvány színeiben pompázik a világ. 19 perc a csata ideje, az utolsó rakéta után, mindkét hajó elcsendesül. Meglepetten tekintenek körbe az érthetetlen eset előtt. Magyarázat nincs, nem is lesz és nem is kell. Az összefogás jegyében telik ez az ünnep is.