A nagy pártok megszenvednek a kopogtatócédulákkal

Az MTI által megkérdezett ajánlószelvény-gyűjtők arról számoltak be, hogy a korábbi választásokon tapasztalt visszaélések miatt sokan inkább maguk vitték be szelvényeiket a pártirodákba, vagy a szóróanyagokon meghirdetett átvevőhelyekre.

Ez a fajta bizalmatlanság azonban nem minden kerületben volt egyformán nagy; inkább azokra a városrészekre volt jellemző, ahonnan például levélszekrény-feltörésekről érkeztek hírek.
Többen arról is beszámoltak, hogy sok nyugdíjas, idős ember óvatosságból nem is nyit ajtót nekik, mert attól tartanak, hátha csak egy újabb tolvaj próbál meg ezzel az ürüggyel bejutni hozzájuk.

Beszámolójuk szerint, ahogy a korábbi választások előtt is, most is azok az aktivisták tudták a legtöbb szelvényt "begyűjteni", akik már a kipostázás napjaiban (augusztus 16. és 19. között) becsöngettek a választókhoz. Elmondták azt is, tapasztalataik szerint a választók egy kisebb részének mindegy, kinek adja oda a szelvényeit, ők azok, akik úgy érzik, szívességet tesznek a gyűjtőknek azzal, hogy nekik adják oda az ajánlásokat. Ezek a választók - szerintük - a politikailag "passzív" réteghez tartozhatnak, azok közé, akik valószínűleg nem is mennek el szavazni.
Vannak, akik azért adják oda az első érkezőnek a szelvényeiket, mert tudják, hogy az valójában nem szavazat, és úgyis arra voksolnak majd október 3-án, akire akarnak.

Mint az ajánlószelvény-gyűjtők mondták, azt tapasztalták, csak a politikailag elkötelezett választóknak fontos, hogy az általuk szimpatikusnak tartott párthoz, jelölőszervezethez, képviselőhöz, polgármesterhez, főpolgármesterhez jussanak el az ajánlások. Elmondták, vannak olyan választók, akik kifejezetten várják a cédulagyűjtőket; ők telefonon érdeklődnek, mikor érkeznek a gyűjtők, hogy biztosan otthon legyenek. Szóvá teszik, miért nem mentek már napokkal korábban, amikor mások már jöttek, "persze hiába", a szelvényekért. Nagyban nehezítette a munkájukat - mondták az aktivisták -, hogy a nyárvégi időszakban sokan töltötték még lakhelyüktől távol a szabadságukat, vagy a jó idő miatt csak esténként tértek haza. Nyolc óra körül csengetni náluk pedig már nagy illetlenség - jegyezte meg egyikük.

Az aktivistáknak komoly gondot jelent sokszor az is, hogy a választók nem töltik ki előre a szelvényeket, márpedig az adatok felvezetése időigényes. Gyakran 15-20 percet is eltöltenek egy lakásban, mire az ott élők mindhárom szelvényét ki tudják töltetni vagy tölteni. Bosszankodnak a gyűjtők a sok rosszul kitöltött szelvények miatt is. Nagyon sokan ugyanis összekeverik az országgyűlési és az önkormányzati választókerületek határait, és tovább bonyolítja ennek megértését, ha például a helyi polgármesterjelölt egyben országgyűlési képviselő is, vagy ha áprilisig az volt.

Az ajánlást sokan azért rontják el, mert fogalmuk sincs, ki indul az adott körzetben, és gyakran egy máshol induló, számukra szimpatikus jelölt nevét írják fel a szelvényre, akinek a hirdetését valahol plakáton, vagy újságban látták.

Talán a legkönnyebb helyzetben a jelenlegi képviselők és polgármesterek vannak, akiknek sokszor a választók személyesen viszik el a kitöltött ajánlásokat. Szinte valamennyi jelölt részt is vett a szelvénygyűjtésben, voltak, akik inkább csak jelképesen, míg mások igen aktívan.
A gyűjtők elmondták azt is, hogy a három szelvényt tartalmazó tömböt csak ritkán bontják meg a választók, a legtöbbjük ugyanannak a gyűjtőnek adja oda valamennyi ajánlást. Ha mégis megbontják, akkor azt egy polgármesterjelölt (aki általában jelenleg is polgármester) személye miatt teszik. Tehát a jól ismert polgármesterek azok, akik miatt még az egyébként párthű választók is "átajánlanak" a másik oldalra.

Az aktivisták, akik között a közvélekedéssel szemben sok a lelkes, elhivatott, aktív nyugdíjas, ezekben a napokban már inkább csak visszajárnak azokra a helyekre, ahol első vagy második körben nem találtak otthon senkit.

A legnehezebb dolguk az egyéni választókerületben induló képviselőjelöltek számára gyűjtőknek van. Nekik adott az a néhány háztömbnyi utca, ahonnan gyűjthetnek; a máshonnan "áthozott" ajánlásokat az ellenőrző rendszer később érvényteleníti.

A polgármesterjelöltekre gyűjtőknek könnyebb a helyzetük (persze ha csak polgármesterjelöltnek gyűjtenek és képviselőknek nem), mert számukra az egész kerület, tehát valamennyi utca minden háza "merítési lehetőség". A legkisebb kerületben, az I. kerületben 22 és fél ezer választó él, míg a legnagyobban, a XI.-ben 111 ezer.

A legkönnyebb helyzetben a (csak) főpolgármester-jelöltekre gyűjtők vannak: ők 1,4 millió választót kereshetnek meg. Igaz, nekik kell a legtöbb ajánlást is összegyűjteniük, jelöltenként összesen 28.150-et (ez a fővárosiak 2 százaléka).

Egyéni választókerületi képviselőjelölt az lehet, akit a választókerület választópolgárainak legalább egy százaléka jelöltnek ajánlott.

Polgármester az lehet a 100 ezer lakos alatti kerületekben, akit az ott élő választópolgárok két százaléka, de legalább 300 választópolgár ajánlott. Két olyan kerület van Budapesten, ahol a 100 ezret meghaladja a választójogú lakosok száma; a XI. és a III. kerületben legalább kétezer érvényes ajánlásra van szükség a jelöltséghez.