Volt már jelentkező az állandó lakcímre?

E-mailben nagyon sokan kerestek meg eddig. Folyamatosan kapjuk a leveleket, a történelmi Magyarország területéről, de olyan emigránsok is megkerestek minket, akik Kanadában vagy az Egyesült Államokban élnek és már elveszítették a magyar állampolgárságukat.

Valami konkrétum történt már? Megkapták a lakcímet?

Még nem. Szeretném pontosítani a dolgot. A képviselő-testülettel hoztunk egy határozatot, ami úgy szól, hogy Monok község önkormányzata lehetővé teszi a kettős állampolgárok számára, hogy Monokon állandó lakcímet kapjanak. Itt jön az, amit mindig elcsúsztatnak: akkor kapják meg ezt, ha ez a jogszabályokkal összeegyeztethető és technikai akadálya nincsen.

Ezt hogyan kell érteni?

A testület hozott egy szándéknyilatkozatot. Ez egy megemlékező testületi ülésen történt, a trianoni békediktátum megkötésének napján. 13 pontot fogadtunk el, ennek egyetlenegy pontja az, ami a lakcímre vonatkozik. A maradék 12 az sajnos senkinek nem tűnt fel. Ebben olyanok szerepelnek, amik elősegítik a határon túli magyarokkal a kapcsolattartást. Például cserediákprogram, kulturális programok finanszírozása, filmkészítés.

Visszatérve a lakcímügyre: ha lenne arra Magyarországon törvény adta lehetőség arra, hogy a határon túl élő, magyar állampolgársággal is rendelkező magyarokat jelképesen bejelentsük Kossuth Lajos szülőházába, akkor ezt megtennénk. Persze tudjuk azt, hogy ott senki nem lakhat, mert ez nem egy lakóingatlan. Mi ezt jelképesnek gondoltuk. Ehhez kell majd egy megfelelő törvény - amire utaltunk a határozatunkban - ami esetleg lehetőséget biztosít, hogy egy-egy olyan magyar középületbe, vagy műemlékbe, ami köthető egy magyar hazafinkhoz bejelentsük az adott személyeket. Ugyanis bármelyik Budapesten élő hajléktalan bejelentkezhet az önkormányzat ingatlanjába és ott lesz állandó lakcíme. Ezt Magyarországon törvény teszi lehetővé. Akkor miért ne lehetne arra is egy gesztus értékű törvényt hozni, hogy a határon túli magyarok valamilyen gyökérzettel rendelkezzenek hazánkban. Ez csak az összetartást jelképezné, semmi mást.

Tehát akkor ez egy gesztus lenne.

Igen. A határozatot úgy fogadtuk el, hogy az önkormányzatnak szándékában áll állandó lakcímet biztosítani, ha ennek a törvényi és a technikai feltételei megvannak.

Mikorra várják, hogy teljesülnek ezek a feltételek?

Évekig is elhúzódhat. Vagy az is lehet, hogy nem lesz belőle semmi, mert nem mi hozzuk a döntéseket. Azt kell ehhez a lakcímügyhöz megérteni, hogy mi egy kis önkormányzat vagyunk, a 3200-ból az egyik. Viszont nekünk is megvan az a jogunk és kötelezettségünk, hogy gondolkozzunk az összmagyarságban. Azzal járulhatunk hozzá ehhez, ha hozunk egy ilyen gesztusértékű szándéknyilatkozatot.

Ezt értették félre akkor?

A média csinált ebből óriási botrányt. A baloldali média egyből elkezdte azt harsogni, hogy „na látjátok, mégiscsak ki lehet ezt játszani, jön majd a 23 millió román”. Ezzel már riogattak egyszer, akkor sem jött be. A határon túli magyaroknak eszük ágában sincs életvitelszerűen Magyarországra jönni. Ha el akarták volna hagyni szülőföldjüket már megtehették volna az elmúlt 90 évben. Nagyon sokan áttelepülhettek volna, mégsem tették. Ők büszke emberek, akik a saját földjükön a megélhetésükért küzdenek. Ráadásul a komoly elnyomás ellenére is megőrizték a kultúrát, nyelvet, és a magyarság tudatukat. Úgy, hogy az anyaország sok esetben hátat fordított nekik.

Egy gondoltra még kitérnék. Olvasom a fórumokat, és ami nagyon elkeserítő volt, hogy mindenütt főleg azért hurrogták le az egészet, mert féltik a munkájukat, nyugdíjukat, potenciális adócsalót látnak a határon túli magyarokban. Ez az irigység elképesztő. Ezek az emberek nem csak a határon túliakra fújnak. Ha a szomszédjának két forinttal többje lenne, akkor arra is irigykedne. Nem voltunk mindig ilyenek, ez a szocializmus öröksége. Teljesen tönkretette, erkölcstelenné tette a nemzetet. A rendszerváltás után pedig nagyon sok ember kisemmiződött, elvesztette az egzisztenciáját, biztonságát, és ezért váltak ilyenné. Borzasztóan sajnálom ezeket az embereket, és gondolkodom rajta, hogyan lehetne segíteni abban, hogy nemzeti gondolkodásúvá váljanak. Nem radikálissá. Nem az a cél, hogy visszafoglaljunk valamit, háborút robbantsunk ki. Hanem az, hogy egymással, hogyan tudnánk békében élni, hogy összefogva, alkotni tudjunk.

Indul az önkormányzati választáson?

Természetesen. Arra számítok, hogy megnyerem

Ez esetben mik a jövőbeli tervei?

Mindenképp egy önellátó, önfenntartó településmodellt szeretnék kialakítani, és egy egységes közösséget kívánok formálni a községből. Mert amit az előbb mondtam, arra egy megoldás van: kicsiben kell elkezdeni. Vidéken, a kistelepüléseken az emberek egymással marakodnak. Feljelentik a másikat, hol az egyik boltosnál van a vámos meg az APEH, hol a másiknál. Mindenki tudja, hogy a konkurensek jelentgetik egymást. Ez így borzasztó. E helyett egy összetartó, együttműködő közösség kell. Ez nagyon-nagyon nehéz lesz. Ez ma Magyarországon emberfeletti teljesítményt kíván, de nincs más út, bele kell vágni.