A háromszáz méter hosszú és négy méter széles utat tölgyfagerendákra és kavicságyra fektetett pallók alkotják. A tölgyfalécekbe csaplyukakat fúrtak, ezek segítségével erősítették egymáshoz az út elemeit - olvasható a The Irish Times (http://www.irishtimes.com) honlapján.

Jane Whitaker ásatásvezető régész szerint az építmény, amely a modernkori autóúttal párhuzamosan húzódik, bronzkori úthálózat része lehetett.

A faanyag dendrokronológiai vizsgálata során a kutatók megállapították, hogy a tölgyeket Kr.e. 986-ban vágták ki, mégpedig valamilyen távolabbi vidéken.

"Az út megépítése jelentős mennyiségű faanyagot, fizikai munkát és szervezést igényelt" - jegyezte meg Jane Whitaker, hozzátéve, hogy nem ismert, miért is volt szükség rá, valószínűleg egy mocsáron vezethetett át. Bár az út elég széles volt a szekerek számára, sem pata-, sem keréknyom nem látszik a fán.

Dan Young régész-ökológus szerint a faminták elemzése révén megismerhető, hogy milyenek voltak a környezeti feltételek."Az egyik általunk vizsgált feltételezés, hogy az utat a klímaváltozásra válaszul építették meg" - fogalmazott Dan Young.

A dendrokronológia a fatörzsek évgyűrűinek vizsgálatán alapuló geológiai és régészeti kormeghatározási módszer.