Hogyan képzeljük el a Szaharát tíz év múlva?

Marokkó déli csücskétől a Csád tóig egy zöldellő folyosó épül meg, amelyben egyéb infrastrukturális létesítmények is futnak. Ez út és vasútépítést és csatornaépítést is feltételez, hiszen a Szahara párásításához gigantikus méretű földmunkákra is szükség van. Ezek a munkálatok azonban a megújuló energiák használatával végezhetők el, tehát az önfinanszírozó képesség már az építéskor jelentkezne.

Lépésről-lépésre történne a Szahara természettel konform meghódítása. Munkát teremt a helyieken kívül a világ donor országainak is munkát teremt, hiszen a folyamatosan épülő Green Sahara a nyugati országok szakmai és technikai felkészültségét igényli. Ez a program megfelelő megértés és politikai elkötelezettség esetén példaértékű lesz az elkövetkezendő tíz évben és világméretű támogatásra számíthat.

Hogyan lehet megoldani a Szahara párásítását?

Éjszaka még a világ legszárazabb részein is létrejön a páralecsapódás, ami a tekintélyes hőmérséklet különbségből adódik. Ezt az Atacama sivatagban vették észre az Unió tudósai és egy speciális kütyüvel, amit vízkúpnak hívnak, sikerült éjszaka vizet kicsapatni a sivatagban. Mindenhol van tehát víz, a kérdés az, hogy tudjuk-e a Szaharát szaturálni, azaz telíteni.

Ehhez úgynevezett solar chimney-kkel (napkémény) egy vákuumfolyosót kell képezni, mert a Szahara magasnyomású övezet a meleg miatt, ezért nappal nem jutnak a sivatag térségébe a párával telített légtömegek. Fontos, hogy a nedves légtömegeket nappal irányítsuk a Szahara felé, mert így intenzívebb a páraképződés. A párásítást az Atlanti-óceán partján felállított új típusú, úgynevezett horizontális szélgenerátorral tudnánk megoldani, ezek segítségével ugyanis kellő mennyiségű esőfelhőt tudunk generálni, amit a sivatagban felállított napkémény-csatorna szívna a Csád-tó irányába.

Az így a Szahara felé irányított esőfelhőket pedig éjszaka kicsapatnánk, innentől kezdve az esőfelhő nem kúszna el az esőrdős övezet felé. A munkában a természet van nagy segítségünkre, ugyanis a horizontális szélkerekekkel a nyugati és keleti passzátszeleket fognánk munkára. Ezek a szélerőművek nem villamosenergiát termelnének, hanem párafelhőt.

Az ötlet és a projekt magyar kezdeményezés?

Teljes egészében. 2008-ban helyeztem letétbe a koncepció összefüggéseit. Azóta a tudományos részén dolgozok, hogy a projekt alapjaiban lefektetett elképzeléseket tökéletesítsem. Már a kezdeményezés kidolgozásába is nagyon nagy magyar tudományos és vállalkozói potenciált vonunk be.



Mennyire ismert a nemzetközi tudományos életben a Green Sahara koncepció?

Az elmúlt években több nemzetközi fórumon előadtam a felvetést, de a legelső és komolyabb megmérettetés most volt júliusban a 3. Klíma Világfórumon Pekingben. Itt került először ENSZ képviselők, aztán a mexikói klímavédelmi konferencia szervezői, valamint környezetvédő és energetikai társaságok látókörébe. Ez egy lépés volt az áttöréshez és a nagyobb ismertséghez.

2012-ben érvényét veszti a Kiotói Egyezmény, a nemzetközi tudományos élet már a tavaly decemberi koppenhágai klímakonferenciát is az utolsó lehetőségnek tartotta, hogy a Földünk védelme érdekében új klímavédelmi szerződés szülessen az elkövetkező évekre. Mi lesz a következő találkozó, ahol ezt a magyar kezdeményezést széles nyilvánosság előtt fel lehet vetni?

Örömmel mondom, hogy kettő is lesz idén. Koppenhága fiaskója megmutatta, hogy hiába próbálják megmozgatni a világ vezető országainak elnökeit, a megegyezést nem biztos, hogy ez segíti elő. Ezért úgy döntöttek a szervezők, hogy több szakaszra bontják az előkészítést. Ehhez tartozott a kínai konferencia, decemberben a mexikói Cancunban lesz egy világfórum, majd jövőre Dél-Afrikában tervezik azt a konferenciát, amin a tervek szerint leváltanák a Kiotói Egyezményt.

Az októberi Budapest Summit konferenciát beleszámolva három esemény lesz tehát a közeljövőben, ami nagy sajtóvisszhangot generál, így jó esély van arra, hogy a Green Sahara projekt nemzetközi hírnévre és elismerésre tegyen szert.

A magyar diplomácia mennyire ismeri a projektet?

Erről most próbálunk gondoskodni azzal, hogy az október elsejei Budapest Summitra megfelelő kormányhátteret biztosítunk, továbbá elindítjuk a magyar kapcsolatok rehabilitációs programját Afrika felé. Vegyük már észre, hogy a magyar gazdaság élénkítésében Afrika irányába nagyon jók a lehetőségeink. A jelenlegi kapcsolatrendszerünkkel és gazdaságunkkal sokkal több lehetőséget teremthetnénk, mint azt jelenleg tesszük.