Hogyan is lehetne menő? A körülöttünk lévő világ nem azt sugallja, hogy legyél művelt, tájékozott. Nem az számít. Legyen szép telefonod, jó cipőd, üvöltsd bele a világba: egyéniség vagyok. Nincs mögötte semmi? Nem baj. Csajozz és pasizz. Szűz vagy még tizennégy évesen? Ultragáz. Legyen pénzed, autód, különben semmit sem érsz. Buli az élet. A többivel ne foglalkozz, majd mások döntenek helyetted. Vegyél inkább valami trendit. Ne kérdezz, ne gondolkodj. Fogyassz!

Olvasni? Könyvet?! Normális vagy??? Az lúzer dolog. Inkább lájkold a profilképem májvipen, hisz’ annyira cukcsy vagyok az új napszemcsiben. Többet ér, mint annak az idiótának a katedrán a teljes ruhatára. Meg nézd csak, hogyan pózolok: Kelemen Annától láttam a tévébe’. Különben is, a médiába’ fogok elhelyezkedni, hivatásos celebként.

Siralmas helyzet

Ezen a hozzáálláson változatni kell, mégpedig gyorsan. A változás helye pedig az iskola lehetne, ahol a diák ébren töltött óráinak jelentős hányadát tölti. Ahol megtaníthatnák arra - bármekkora közhely - hogy a tudás hatalom. No meg arra, hogy merjünk kételkedni, tudjunk gondolkodni.

Ehhez olyan tanáregyéniségek kellenének, akik versenyre tudnának kelni azzal a rengeteg audiovizuális ingerrel, ami diákot éri az iskolán kívül. Egyelőre nemhogy ilyenek nincsenek, hanem a tanárutánpótlás is katasztrofális. Idén például hárman jelentkeztek kémiatanárnak. Az egész országban. De a többi természettudományos tárgyból sem állunk jobban, 4-5 éven belül súlyos tanárhiány lesz ezekből a tárgyakból.

A humán oldalon kicsit jobb a helyzet, de nem sokkal. Mert ugyan többen végeznek, mondjuk történelem tanárként, azonban a körülmények miatt már abban a pillanatban, hogy kiléptek a gyakorlógimnázium ajtaján, máris pályaelhagyóvá válnak. Ezért maradnak olyanok (tisztelet a kivételnek), akik nem biztos, hogy alkalmasak erre a pályára, de jobb híján itt helyezkednek el. Az iskolák meg fölveszik őket, mert nincs más.

A pályakezdő tanárok fizetése nettó 80 ezer forint. Az egyéb körülményekről már ne is beszéljünk. Két kezünk sem elég, hogy megszámoljuk az elmúlt pár évben történt atrocitásokat melyek a tanárokat érték, és ezek csak azok, melyek nyilvánosságot kaptak. Minden arra mutat, hogy épeszű ember nem megy tanítani.

Mi, magyarok mindig is büszkék voltunk Nobel-díjasainkra. Meg arra, hogy mennyire műveltebbek vagyunk, mint például az amerikaiak. Ha viszont nem történik gyors és gyökeres fordulat a tanárok ügyét illetően, akkor nem lesz mire vernünk a mellünket.