„Ez nem csak egy szaktudással megalkotott adathalmaz, hanem egy hazaszeretettel megírt könyv, ami bemutatja azt, amit úgy nevezhetünk, hogy a mi hazánk” – kezdte a könyv bemutatását Pálinkás József, az MTA elnöke.

A könyv első kiadása 1990-ben jelent meg, kétezer példányban. „Hamar elfogyott, remélem ez is sikeres lesz, hiszen ez egy rendkívül hasznos kiadvány. Átalakulóban van a közigazgatás, így pontos és naprakész adatok állnak a döntéshozók rendelkezésére” - méltatta a második kiadást Pálinkás.

Sikertörténet

„Minden könyvnek megvan a sorsa. Ez nem mindig vidám, de ennek a kiadványnak az esetében igazi sikertörténetről beszélhetünk” – mondta Dövényi Zoltán, a kötet szerkesztője. Az első kiadás is sikeres volt, mert igény volt egy ilyen műre, ráadásul tartalmilag nagyon erős lett.
A kilencvenes évek végére fogyott el a „kistáj” első kiadása és „jó könyv, mert lopják is” –mondta Dövényi. A könyvtárakban pedig meg jó, ha egy-egy példány föllelhető, azokat is rongyosra olvasták már.

Szükség volt tehát egy új kiadásra, és 2002-ben döntöttek úgy, hogy megcsinálják ezt. Csaknem hetvenen dolgoztak ezen, a csapat „kemény magját” azok a kutatók adták, akik már az előző könyv összeállításán is munkálkodtak. (Érdekesség, hogy a 70 emberből 54, csak a növényzet föltárásával foglalkozott.) „Abszolút csapatmunka volt” – mondta a kötet szerkesztője.

Szép, jó és drága

A könyv 3,2 kiló, és 900 oldalas. (Átlagban négy oldal jut egy kistájra.) 520 példányban jelent meg és csak a nyomdai költségek 5,5 millió forintra rúgtak. A pénzt egyébként az Országos Tudományos Kutatási Alapprogramok (OTKA) keretében sikerült előteremteni rá. „Milliókban számolva két számjegyű összeget fizetett ki az OTKA” – mondta Dövényi. Egyébként a könyv darabja 15 ezer forintba kerül.

Az első kiadáshoz képest a legszembetűnőbb változás, hogy most már részletes, színes térképek (domborzat, vízrajz közlekedési hálózat) vannak a könyvben és nem csak fekete fehér skiccek. Igyekeztek minél aktuálisabbak lenni: például az M6-os autópályát még nem adták át, amikor a szerzők már feltették a térképre.

Ugyanakkor megtartották a régi „kistájas” felosztást, viszont az első kiadáshoz képest jelentősen átdolgoztak egyes tematikus egységeket. Például a területhasználatra vonatkozó részeket műholdas felvételekkel dolgozták föl, a növényzet fölmérésén pedig egy teljesen új csapat dolgozott.

Teljesen új tematikus egységek is bekerültek a második kiadásba, úgymint közlekedés, településhálózat és népesség. Mindezek azért kaptak helyet, mert a szerzők fontosnak találták, hogy társadalmi és gazdasági adatok is legyenek a könyvben.

A jövőbe tekintvén

Alig jelent meg a második kiadás, de Dövényi már a harmadikra készül. Egyrészt, mert viszonylag alacsony példányszámban jelent meg a mostani, másrészt pedig még ehhez az új kiadáshoz is van még mit bőven hozzátenni: ilyen például a területhasznosítás vagy a közlekedés. Új, mélyföldi térképekre is szükség van, az éghajlati adatok is folyamatosan frissülnek. Ráadásul hamarosan népszámlálás lesz, így a településhálózat és népesség adatain is lesz mit felülírni. Dövényi úgy számol, hogy 2015-16 táján jöhet a harmadik kiadás.

A könyv szerkesztője szerint az olvasótábor meglehetősen széles lehet. Főleg olyanok számára tartogat hasznos információkat akik területfejlesztéssel foglalkoznak. Gazdasági társulások és befektetők, beruházás előtt tájékozódhatnak az adott térségről. Például, hogy milyen az adott térségben a képzettség, munkanélküliség infrastruktúra stb. Mindemellett egyetemisták és főiskolások tanulmányait is segíti, de a „művelt közönség” is hasznos információkat találhat Magyarország kistájainak kataszterében.

„Voltak olyan adatok, melyeknél nem hittem a szememnek” – mondta Dövényi. „Van olyan település, ahol a népességmaximum 1870-ben volt a csúcson. Vagy említhetném a szélsőségesen elöregedett településeket, ahol egyszerűen nincsenek gyerekek. Néhol az etnikai összetétel is durva kilengéseket mutat. Rengeteg faluban nincsen diplomás ember. Sőt van olyan kistérség, ahol az aktív keresők aránya húsz százalék alatti”.