Miben látja a magyar média legfőbb problémáját?

A hazai sajtó ma sokféle bajjal küszködik. Véleményem szerint az egyes médiumok gazdasági függősége valamint az újságírók egzisztenciális kiszolgáltatottsága a legkomolyabb probléma. Nyomasztó a politikai befolyásoltság is. A magyar média egészének egyik legfőbb jellemzője pedig a nagyfokú szervilizmus. Ez megnyilvánul a gyomorforgató politikai talpnyalásban, továbbá bizonyos cégeket a magyar sajtóban gyakorlatilag lehetetlen negatív aspektusban megemlíteni. A hazai sajtószabadság így rendkívül törékeny.

Lehet a mai viszonyok között egy pártpolitikailag valóban független médiát teremteni?

Természetesen. Ma is számos független sajtótermék érhető el. Személyes benyomásom, hogy a hírportálok az írott sajtóhoz képest viszonylag nagyobb szabadságfokkal rendelkeznek, még ha a politikai és gazdasági befolyástól ők sem mentesek. A függetlenség persze nem azonos a pártatlansággal.

Veszélyeztetheti a sajtószabadságot a média lehetséges jobbratolódása?

Nem tudom, hogy merre tolódik a média, ez nem is nagyon érdekel. Nyilvánvaló, hogy az egyik oldal felülreprezentálása minden körülmények között baj. Legtöbbször ugyanakkor ez nem a másik politikai oldal problémája, hiszen az akármilyen színezetű kormány inkább saját oldalának sajtószabadságát veszélyeztetheti. A rendszerváltás óta eltelt húsz évben egyébiránt valamennyi kormány próbálta a sajtó szabadságát – saját érdekeinek megfelelően – korlátozni.

A környező országok ebből a szempontból jobb helyzetben vannak?

Részben igen, hiszen ott a sajtó saját védelme érdekében képes összefogni. A közelmúltban erre Lengyelországban valamint Szlovákiában is akadtak példák. Sajnos, itthon ennek nyomát sem látom, pedig újságírónak lenni elvben egyenlő lenne a szabadság szeretetével.

Mi a véleménye az új médiatörvényről?

A kormánypártok törvényjavaslatát tizenegy ponton gondoljuk alkotmányellenesnek, amely – különösen közszolgálati médiában – komolyan veszélyezteti a sajtószabadságot (www.ekint.org). Ma már egyébként alkotmányosan nem is könnyű megindokolni az Médiahatóság létezését. Ez a riasztó kvázi katonai szervezetként létrehozott hatóság rendkívül nagy hatáskörével, valamint erős egyszemélyi irányítottságával kizárt, hogy képes lenne szabadságvédő funkciókat betölteni. Vezetőjétől eddig csak suta közleményekre tellett Mónikáról és más bulvár műsorokról.

Erről tehát még nem tudunk eleget?

Szerintem már éppen eleget tudunk. A szervezetről működési tapasztalataink azonban egyelőre még nincsenek, hiszen nem is lehetnek. Annyit azonban már tudhatunk, hogy a Médiahatóságot alkotmánysértő szabályozási koncepcióval állították fel.

Hogyan kéne akkor a hazai média szabályozását megoldani? Mely külföldi országot hozná mintaként?

Erre a török példával válaszolnék, amikor Kemal Atatürk megkérdezte a tanácsadóitól, hogy melyik a legjobb Polgári Törvénykönyv, a tanácsadók azt felelték, hogy a svájci, ő egy az egyben átvette a svájci törvénykönyvet. Ennek következtében azonnal összeomlott az ország gazdasága. Semmiképpen nem mondanám tehát, hogy létezik olyan szabályozás, amelyet Magyarország átvehetne. Mindig a BBC-t hozzák példának, de az ottani szabályozási modell hazai viszonyok között természetesen működésképtelen lenne.

Itthon, az új Médiahatóság viszont akár gyökeresen át is alakíthatja a hazai viszonyokat. Ezzel kapcsolatosan régóta húzódó vita, hogy három köztelevízió sok az országnak…

Ebből a szempontból védeném a közszolgálati médiumokat. A Duna Televízió például már bebizonyította, érdemes az önállóságát fenntartani. Ennek a párját ritkító kulturális tévének legnagyobb előnye, hogy a fél világra és a legapróbb falvakba is képes eljuttatni azokat művészfilmeket, olykor színházi előadásokat is, amelyekhez az ott lakók különben nagy valószínűséggel hozzá sem jutnának.

Más kérdés, hogy a közszolgálati televízióknál sokkal könnyebben tud érvényesülni a politikai befolyás, mint másutt. Az elmúlt évek tapasztalatai alapján pedig e médiumok másképpen és másmilyen szinten voltak elfogultak, azaz volt autonómia verseny. Ez nekem elég ok, arra hogy az MTI és a Magyar Rádió önállóságát értéknek tartsam.

Ez az elfogultság a kereskedelmi televízióknál is megjelenik?

A kereskedelmi televíziók legnagyobb problémája, hogy rendkívüli módon alkalmazkodnak a helyi viszonyokhoz. A szóban forgó csatornák olyasmiket engednek meg maguknak, amelyek Európa nyugati felén, ahol ugyancsak működnek, elképzelhetetlenek lennének. Gondolok itt az előítéleteket gerjesztő délutáni beszélgetős műsorokra, ahol fogatlan cigányemberek rikácsolnak és püfölik egymást. Véleményem szerint a profitorientált rasszizmus tűrhetetlenebb, mint a meggyőződésből fakadó, így ezek ellen ORTT elnökként is mindig igyekeztem fellépni.

Valóban be fog következni a média-rendszerváltás? Milyennek látja a magyar médiát tíz év múlva?

Az online sajtó nyilván a jelenleginél is sokkal nagyobb térhez jut. Az elektronikus médiában pedig a rádiózás, a televíziózás és az internet közötti technológiai különbségek praktikusan el fognak tűnni. A lekérhető szolgáltatások jelentősége nő, de a lineáris televíziózás megmarad.

Most a technológiai változásokról beszélt. Mi a helyzet a tartalmi változásokkal?

Ezek szükségszerűen azt is magukban hordozzák, de attól, hogy a Bibliát hypertext formátumban olvasom, az még mindig a Biblia lesz, vagyis nem maga a média az üzenet.

A nem is olyan távoli jövőből pedig térjünk vissza a közelmúltba. A magyar média az eddigi hírek alapján akár alapjaiban is megváltozhat. Jogos azok félelme, akik attól tartanak, hogy alapvetően átalakulhatnak a hazai sajtón át érkező üzenetek?

Nem valószínű, hiszen az online média megjelenésével ennek megvannak a korlátai. Ma már mindenki megtalálhatja a saját szája ízének megfelelő hírt és véleményt, így az internetnek köszönhetően az állam befolyása egy határon túl nem növekedhet.