Anyagilag támogatják azokat a cégeket, akik fogyatékkal élőket foglalkoztatnak

A Kézenfogva Alapítvány által a fogyatékkal élők munkavállalásáról rendezett tanácskozáson a Job-Link szakképző központ szakértője hangsúlyozta: Belgiumban nem írják elő, hány fogyatékkal élőt kell alkalmazniuk a vállalatoknak, mivel ezzel a megoldással sem a munkaadók, sem a civil szervezetek nem értenek egyet. A kényszerítés módszere szerintük nem hatékony.

Mint kifejtette, az állam több eszközzel is igyekszik a fogyatékkal élők elhelyezkedését segíteni, illetve őket támogatni: antidiszkriminációs főbiztos ügyel arra, hogy a fogyatékkal élőknek ne kelljen megkülönböztetéseket elszenvedniük. Figyelemfelkeltő kampányokat indítanak továbbá a társadalmi befogadás segítésére, rehabilitációs és képzési központokat tartanak fenn.

Rudi Wouters példát is említett az állam szerepvállalására: amikor egy stúdiótechnikus megvakult, az állam 400 ezer euróért alakíttatta át a stúdióját, hogy folytathassa a munkáját. Egy másik esetet felidézve elmondta: egy vak informatikus sokáig eredményesen dolgozott, de egyszer csak megváltoztatták az általa használt szoftvert. A bíróság ekkor kötelezte az államot, hogy bízzon meg egy céget, képezze át az informatikust az új szoftver alkalmazására.

A szakértő nagyon fontosnak nevezte, hogy Belgiumban az elmúlt időben alapvetően megváltozott a fogyatékosság definíciója, korábban ugyanis azt számszerűsítették. Ilyen meghatározás volt például, hogy ha valakinek az intelligenciahányadosa (IQ) nem érte el a 80-at, fogyatékkal élőnek nyilvánították - magyarázta, hozzátéve, ez nagyon problematikus megoldás volt, hiszen miért ne kapjon támogatást valaki, akinek 81-es az IQ-ja, miközben akinek 79-es az IQ-ja, kaphat segítséget?

Chiel Kamp, a Támogatott Foglalkoztatást Szolgáltatók Világszövetségének (WASE) ügyvezetője országa, Hollandia példáját bemutatva kiemelte: a legfontosabb változás az alapszemléletben következett be. Míg régebben a fogyatékkal élők esetében arra összpontosítottak, hogy mire nem képesek ezek az emberek, jelenleg inkább arra figyelnek, mit tudnak nyújtani a munkaadónak.
Az állam egyetért a civil szervezetekkel abban, hogy az a leghatékonyabb, ha a fogyatékkal élők is a nyílt munkaerőpiacon, és nem a támogatott állásokban helyezkedhetnek el - mondta, hozzáfűzve, a védett állások biztosítása ugyanis rendkívül költséges az államnak.

Mivel a fogyatékkal élők nem feltétlenül tudják ugyanazt a teljesítményt nyújtani, mint egészséges kollégáik, az állam az alkalmazásuk miatt kieső bevételt arányosan megtéríti a munkaadónak - számolt be a belgához hasonló megoldásról Chiel Kamp.

Kifejtette: az is nagyon lényeges, hogy ha lehetséges, a gyógypedagógiai intézményekből kikerülő fiataloknak állást találjanak, s így ne segélyből kelljen élniük. Természetesen ehhez egyéni elbírálásra van szükség - tette hozzá.

A csütörtöki tanácskozáson Bernáth Ildikó fogyatékosságügyi miniszteri biztos korábban arról beszélt, hogy mindenképpen együtt kell működnie a kormányzatnak a civil szervezetekkel a fogyatékossággal élők helyzetének javításáért, foglalkoztatottságuk növeléséért.