175 éve született a világhírű filmzeneszerző

Háromévesen már zongorázott, ötévesen komponált, tízévesen pedig közönség előtt játszott Beethoven- és Mozart-darabokat, méghozzá a korban szokatlan módon kotta nélkül. Érdekelte a történelem, az irodalom, a filozófia, a vallás, a matematika és az asztronómia, de életét a zene töltötte ki. Tizenhat évesen évfolyamelsőként végzett a konzervatóriumban, ekkorra már egy szimfóniát és Liszt Ferenc elismerését is magáénak tudhatta. Darabjaival számos komoly díjat nyert, részt vett Gluck és Rameau műveinek kiadásában, nevét zongoravirtuózként és zeneszerzőként is megismerték. 1858-tól húsz évig templomi orgonistaként működött Párizsban, improvizációival nagy sikerre tett szert hallgatósága körében. A francia zenészek közül elsőként méltatta Schumann és Wagner munkásságát, s mutatta be hazájában Liszt szimfonikus költeményeit.

Saint-Saëns 1871-ben egyik alapítója volt a haladó zenei irányzatokat támogató Société Nationale de Musique-nak, a társaság által szervezett koncerten mutatták be először Debussy és Ravel műveit. A társasággal tizenöt év után azért szakított, mert az külföldi zeneszerzők darabjait is műsorra vette. Kritikusként papírra vetette a bayreuthi fesztiválon szerzett élményeit, Wagner művészetét elemezte, de írt esszéket is. 1871-ben Londonban Viktória királynő előtt lépett fel, a brit fővárosban írta a londoni filharmonikusok felkérésére a Liszt emlékének szentelt c-moll (Orgona) szimfóniáját.

Az 1880-as évek végén kétéves turnéra indult, járt Egyiptomban, Ázsiában és Dél-Amerikában, a múlt század első évtizedében pedig több amerikai város közönségét is meghódította. Benne tisztelhetjük az egyik első filmzeneszerzőt - ő komponálta a Guise herceg meggyilkolása (1908) című 17 perces némafilm muzsikáját.

Még túl a nyolcvanon is fellépett zongoristaként hazájában és külföldön, utolsó koncertjét 1921 augusztusában adta. Hajlott korára a francia akadémia tagja lett, s megkapta a francia Becsületrendet.

A rendkívül széles zenei műveltségéről nevezetes Saint-Saëns a 19. századi francia zene kiemelkedő alakja volt. Kora eklektikus újítói közé tartozott: a klasszikusokon nevelkedett, de készséggel fogadta magába az új irányzatok, főleg a későromantika hatásait, stílusa - elsősorban szimfonikus költeményeiben - Liszt programzenéjének nyomát viselte magán. Legnépszerűbb műve Az állatok farsangja. A kamarazenekarra és két zongorára íródott humoros fantáziát 1886-ban komponálta farsangi meglepetésként egy gordonkaművész hangversenyére, a bemutatón az egyik zongora mellett ő maga ült. Operái közül a legismertebb a bibliai témájú Sámson és Delila (1877), amelyet Weimarban Liszt ajánlására mutattak be, szimfonikus költeményei közül a Haláltánc, de írt oratóriumokat, zongora-, hegedű- és gordonkaversenyeket is. Halála előtt azt mondta: számára a komponálás olyan magától értetődő volt, mint az almafa számára az, hogy almát terem.

Camille Saint-Saëns 1921. december 16-án halt meg Algírban.