Iszapömlés: alacsony a nehézfém tartalom

Az MTA Kémiai Kutatóközpont Anyag- és Környezettudományi Intézete (MTA KK AKI), a Magyar Állami Földtani Intézet (MÁFI) és egy független szervezet eddig összesen 16, Kolontár és Devecser térségében összegyűjtött vörösiszapminta elemzését végezte el. A különböző helyekről vett minta elemzése alapján a tározóból kifolyt anyag pH-ja (lúgos kémhatása) 11-14 között változik. Ennek alapján a vörösiszap a környezetre veszélyes anyagnak tekintendő.

Az MTA KK AKI mérési adataiból az a következtetés vonható le, hogy a vörösiszapminták a szennyvíziszapokra megengedett határértékeknél kisebb, esetenként jóval kisebb koncentrációban tartalmaznak kadmiumot, krómot, higanyt, nikkelt, ólmot és cinket.

Az arzéntartalom az MTA KK AKI Kolompár külterületén vett mintájánál és a Bálint Analitika Kft. által vizsgált mintáknál ugyancsak kisebb a szennyvíziszap határértékénél. A gátszakadás közelében vett mintánál és a MÁFI által gyűjtött mintáknál a táblázatban szereplő határértéknél magasabb arzéntartalmakat mértek. "Az eltérések okainak felderítéséhez további mérésekre van szükség, ezek megkezdődtek" - hangsúlyozza az MTA közleménye.

A dokumentum hangsúlyozza: a vörösiszap fémtartalma akkor jelent valós környezeti veszélyt, ha a fémek kioldódnak és ezáltal azokat könnyebben fel tudják venni az élő szervezetek.

A MTA Talajtani Kutatóintézetének (MTA TAKI) szakemberei október 8-án a nemzetközi mintavételi protokoll alapján a talaj egyméter mélységű szelvényét mintavételezték Kolontáron és Devecserben annak megállapítására, hogy a felszínt addigra már negyedik napja borító vörösiszapból szivárgott-e a mélyebb rétegekbe szennyezőanyag. A mintákat két családi ház kertjében vették, Devecserben pedig egy, a vörösiszap által el nem öntött kertből is vettek mintát egy szennyezett telek közvetlen környezetében.

A talajminták, amelyeket az MTA TAKI laboratóriumában, valamint a Bálint Analitika Kft-ben vizsgáltak, azt mutatják, hogy a vörösiszapban található legveszélyesebb és legkönnyebben elmozduló nehézfémek sem jutottak 10 centiméternél mélyebbre a talajba, és ott sem haladják meg a szennyezettségi határértéket.

"Ennek alapján megalapozott arra következtetni, hogy a mélyebb talajrétegek és az első vízadó réteg közvetlenül nem veszélyeztetett" - hangsúlyozza a dokumentum.

További vizsgálatok folyamatban vannak, még egy-két hét szükséges a talaj termőképességében és a talajéletben bekövetkezett változások megállapításához.

A Károly Róbert Főiskola (KRF) által végzett légi hőkamerás felvételek tanúsága szerint a tározó falain sehol sem figyelhetők meg a gát szerkezeti átázásai, buzgárai, csurgásai okozta hűtőhatás következményeként megjelenő hideg foltok.

A gát lábazatainak környezetében azonban a talaj fokozott nedvességére utaló hideg foltok azonosíthatók, ebből nedvesebb, azaz puhább talajviszonyokra lehet következtetni. A KRF munkatársai a közeljövőben ellenőrzik azokat a helyeket, ahol a tározó fala leggyorsabban süllyed és méréseiket egybevetik a nedvesedések eloszlásával.

A Pannon Egyetem munkatársai által végzett vízkémiai vizsgálatok során arra a megállapításra jutottak, hogy a lúgos kémhatású oldatban nem lehet következtetni nehézfémek kioldódására. Néhány mintában a kadmium, a réz és az arzén mennyisége meghaladta ugyan az engedélyezett határértéket, ám a növekedés a katasztrófával nem hozható összefüggésbe, és lokális szennyezésként értékelhető. A szakemberek a folyómeder és a víziszap vizsgálatát javasolják a Torna és a Marcal folyókban ahhoz, hogy következtetni lehessen a lúgmentesítésre alkalmazott gipsznek a folyók üledékére gyakorolt hatására.

A Pannon Egyetem szakértői modellezték a talajfelszínre kiömlött vörösiszap fokozatos kiszáradásának, azaz kiporzásának következményeit is. A modellkísérletekből kiderült, hogy a belélegezhető szállópor a vörösiszap teljes tömegének mintegy ezredrészét teszi ki, ami magas arány más ömlesztett szilárd anyagok és természetes talajok porként belélegezhető hányadához képest.

A vörösiszap mozgatásakor vöröses színű, füstszerű anyag szabadult fel, ami nagy mennyiségű és szabad szemmel is látható finom por jelenlétét mutatja. A szállópor durva és finom részecskékből áll. A durva szemcsék a légzőrendszerben ülepedhetnek le, ahol erősen lúgos hatású váladék jelenhet meg. Ez a belélegzett porból kialakuló lúgoldat komoly veszélyt jelent, különösen nagyobb mennyiségű vörösiszappor belélegzésekor.

A tüdő léghólyagocskáiba bejutó finom részecskék lúgosító, s emiatt egészségkárosító hatása ennél is jelentősebb lehet. A Kolontár lezárt területére belépőknek védőmaszkot, védőszemüveget és védőruházatot kell viselniük. Devecser érintett területén a porszennyezés jelenleg nem kritikus.

"A devecseri Kastélyparkban mobil levegőszennyezés-mérő állomás működik, a szállópor mennyiségének növekedésekor a Katasztrófavédelem azonnal értesítést kap és megteszi a szükséges intézkedéseket" - áll a közleményben.

A szakértői csoport a helyszíni tapasztalatok alapján ecetes vízzel történő mosást és takarítást javasolt a lakosságnak. A településeken az iszapréteget gipsszel történő takarása után, a felületet locsolva sürgősen el kell távolítani.