Víz, föld, levegő. Vajon milyen veszélyekkel kell számolni ezen a három területen, a vörösiszap-katasztrófa következtében? És ami a legfőbb kérdés: mi lehet a megoldás? Horváth Erzsébettel, a Pannon Egyetem rektori megbízottjával beszélgettünk.
2010. október 15. péntek 06:59 - Győry S. József
Miként vizsgálták a szennyeződés által érintett élővizeket?
Ezt kell tenni
A szakértői csoport a helyszíni tapasztalatok alapján ecetes vízzel történő mosás és takarítást javasolt a lakosságnak.
A településeken az iszapréteget gipsszel történő takarás után, a felületet locsolva sürgősen el kell távolítani.
Az eddigi vizsgálatokat és elemzéseket valamennyi intézet és szervezet saját, több milliós nagyságrendet elérő költségére végezte.
Vízkémiai és vízanalitikai módszerekkel történt a mérés: a vízkémiai mérés által a víz vezetőképességét és a toxicitást sikerült megmérnünk. Kiderült, hogy a toxicitás megemelkedését a nátronlúg jelenléte okozza. Amint gipsz adagolásával sikerült a megemelkedett PH értéket leszorítani, laborvizsgálatok segítségével egyértelműen kimutathatóvá vált, hogy a toxicitás, a vezetőképesség és a PH érték is a normális értékre csökkent.
Kijelenthető, hogy minden rendben van?
A Torna és a Marcal vizét tekintve igen. Mégis azt kell mondanom, hogy az ásott kutak tekintetében réz, kadmium, arzénnövekedést tapasztaltunk: a megengedett határértéket ugyan nem lépik át, ám úgy gondoljuk, hogy mindez lokális szennyeződésből származik. Ezek az anyagok korábban is jelen voltak, ám az okot tekintve csak találgatni tudunk.
A legfontosabb dolog, hogy az ásott kutak vizét - legfőképpen ivásra, főzésre - ne használják az emberek, a saját égészségük érdekében! A probléma megszűntéről mindenképpen tájékoztatni fogjuk a lakosságot.
Nagyon fontos, hogy a vezetékes víz az érintett térségben teljesen biztonságos attól függetlenül, hogy hallottam már sajtótúlkapásokat ennek az ellentétről.
A vörösiszap kiporzásának következményeit is vizsgálták. Milyen következtetésre jutottak?
A vörösiszapban nincsen szerves anyag, ami megnövelné a szemcsék méretét, ezáltal csökkentené a kiporzást. Jelen pillanatban nedvességtartalma sincsen a pornak, a napos, száraz időjárás miatt, így a szél könnyen felkapja a port, több kerül a levegőbe.
A porkoncentráció a megengedett városi értéknek nagyjából az ötven-hatvan százaléka jelen pillanatban.
Hiába van jóval az egészségügyi határérték alatt a vörösiszap-por, sokkal több olyan agyagot tartalmaz, ami lejut az emberi tüdőbe. A természet megoldja a nátronlúg közömbösítését, de a poron lévő lúgveszéllyel reálisan számolnunk kell.
Hogyan lehet védekezni a por ellen?
Az egyetemünk honlapján is igyekszünk folyamatos, naprakész tájékoztatással szolgálni, a félreértések-tévhitek elkerülése érdekében. A por csak akkor jelenthet veszélyt, ha valakit huzamosabb ideig teszünk ki a hatásának. Fontos, hogy a port ne hagyjuk kiszáradni. Ha az emberek a lakóhelyükön lelocsolják a felületet, megszűnhet a veszély. Ajánlom az ecetes vizet, mivel az ecet közömbösíti a nátrium hidroxidot.
A lakosság nagyon sok mindent tud tenni annak érdekében, hogy a lakóhelyükről eltűnjön az iszap, hiszen a katasztrófavédelmet a nyolcszáz-ezer hektárnak az eltakarítása köti le. Ha valaki nagyon biztos akar lenni a dolgában, akkor javaslom, hogy úgynevezett Hepa maszkot vegyen, a kórházi maszk nem sokat véd.
A Pannon Egyetem hallgatói csoportot szervezett a takarításhoz; a tűzoltókhoz csatlakoztak. Nagyon fontos megemlíteni, hogy senki sem fog tüdőbetegséget, vagy maradandó károsodás szenvedni egy félnapos, önkéntes munka miatt. A gumicsizma, gumikesztyű és a porálarc nagyon fontos, de semmi szükség sincsen vegyvédelmi ruhára. A beszennyeződött ruhákat a mosógépbe kell tenni, majd öblítő programmal, ecetes vízzel kell áthajtani, majd kimosni. Senkinek sem lesz semmilyen baja, ezt saját tapasztalatból mondom.
A talaj vizsgálatáról mit tud mondani?
Az egyetemünk laboratóriuma nagyon változatos mintakészlet elemzésére van felkészülve. A katasztrófa utáni napon vett mintából azt a következtetést tudjuk levonni, hogy a talaj felső tíz centimétere sérült, a nehézfémek miatt. Nagyon fontos továbbá megemlíteni, hogy ezek mértéke nem haladja meg a határértéket. Felhívom a figyelmet az összefogás fontosságára: ha megindul az esőzés, a kint maradt iszap bemosódik a talajba és a Torna patakba. Ha a lakosság feltakarítja a vörösiszap porát, a katasztrófavédelem és a tűzoltóság a veszélyeztetettebb részekre tud koncentrálni.
Minden tiszteletem azoké az embereké, akik a kárelhárításban segítenek. Rendkívül nehéz munkát végeznek, sokszor harmincat-negyvennyolc órát talpon vannak. Az egészségük védelme rendkívül kritikus, hiszen ők vannak a frontvonalban.
Szakmailag arra a munkára koncentrálunk, hogy a termőföldekről az iszapréteget eltávolítsuk, majd a megfelelő helyre elhelyezzük. A tél folyamán gondolkodni fogunk azon, hogy mit lehetne tenni ezzel a földtömeggel, hogy a katasztrófa sújtotta térségbe minél előbb visszatérjen az élet.
Mit tapasztalt személyesen a helyszínen?
A múlt héten végig a katasztrófa sújtotta területen tartózkodtam, egészen szombatig. A nyálkahártya irritációmról annyit mondhatok, hogy szombatot leszámítva minden este éreztem, hogy a por csípi a szemeimet, de másnap reggelre mindig kialudtam a problémát.
Minden emberrel más-más szinten történtek meg az események. Találkoztam azzal a
kolontári családdal, akik úgy élték túl a katasztrófát, hogy az asztalra álltak, de így is a hónaljukig ért az iszap. Az egyik gyereket vitte az ár, a másikat tartotta az anya a kezében.
Borzalmasan nehéz és fájdalmas döntés lehetett az, hogy eldöntse, melyikhez kapjon. Akinek azonban nem vitte el az ár a házát, annak a feszültségét oldja, ha valamin tevékenykedhet, segíthet a takarításban, helyreállításban. Ez egy fajta lelki terápia lehet, de vannak olyanok, akik mindenképpen szakember
segítségére fognak szorulni.