Halászok Szövetségének elnöke kételkedik abban, hogy itt vörösiszapról lenne szó. A helyszínen készült képeken a bokrok és fák levelei zöldek, márpedig – állítja – a lombozat azonnal elpusztult volna, ha a lúg koncentrációja olyan erős, mint amiről beszéltek. Gyanús az is, hogy a magyar hatóságok senkit nem engednek a katasztrófa helyszínére, vagyis szerinte valamit titkolnak.

„Lehet, hogy biológiai fegyverről van szó” – ismételte meg az ukrán médiában már korábban megjelent feltételezést a halászati szakember.

Egyetért Csisztyakovval Valerij Oszipov odesszai ökológus, a Dél-ukrajnai Ökológiai Szövetség vezetője, aki kifejtette: kételkedik abban, hogy az ukrán hatóságok igazat mondanak, mivel szerinte a Dunába jutott vegyi anyagok nem „szívódhattak fel” ilyen hamar. Ezért ők felszólítják a helyi lakosságot, hogy ne igyanak a Duna vizéből, és az állatokat se itassák vele.

A független szakértők állításaival kapcsolatban Csunarjov vízügyi szóvivő elmondta: az ukrán vízügyi hatóságoknak nincs semmilyen adatuk arra vonatkozóan, hogy nem vörösiszapról lenne szó, s a hasonló kijelentéseket kommentálni sem érdemes.

Az újság az ukrán dunai vízfigyelő-szolgálat adataira hivatkozva azt írja, hogy szerdán vagy csütörtökön eléri a Duna ukrajnai szakaszát a magyarországi alumíniumüzemben két hete bekövetkezett baleset következtében kiszabadult vörösiszap. Az Ukrán Vízgazdálkodási Állami Bizottság sajtószóvivői irodája szerint a szakembereik naponta vizsgálják a Duna vizét, és állandó kapcsolatban állnak a román és szerb társszolgálatokkal, de Romániában eddig semmilyen változást sem észleltek a vízminőséget illetően, Szerbiában pedig csak igen jelentéktelen szennyezést mutattak ki.

„Egyébként is a szennyező anyagok 96 százaléka Magyarország területén maradt, hála az ott felállított iszapcsapdáknak” – nyilatkozta a lapnak Alekszej Csunarjov szóvivő, megjegyezve, hogy az ukránoknak nincs mitől tartaniuk.

Független szakértők szerint a vörösiszapban lévő lúg ugyan nem jut el Ukrajnába, de a nehézfémekről ez nem mondható el. A lap idézi Vlagyimir Borejko kijevi ökológust, aki úgy vélte, a nehézfémtartalom elkerülhette a vízminőséget vizsgálók figyelmét, mert a mintákat rendszerint a felszín alatti rétegekből veszik, míg a nehézfémek három-négy méter mélyen találhatók. Szerinte a nehézfémek egyébként is leülepednek a fenékre, és a táplálékláncba bekerülve végül a halakból az emberek szervezetébe juthatnak.