Edelmann Dóra tíz négyzetméteres ökoháza vezeti a kanadai Tochtones Nelson múzeum pályázatának közönségszavazását. Már csak pár nap van hátra, nézze meg ön is a remek kuckót és szavazzon!
2010. október 21. csütörtök 06:39 - HírExtra
A kanadai Touchstones Nelson múzeum rangos nemzetközi pályázatán nagyon jól szerepel egy magyar építész, Edelmann Dóra pályaműve. A szakmai zsűri tegnap hozta meg hivatalos döntését, náluk nem ért dobogós helyezést Dóra munkája. A közönség azonban rajong a fiatal magyar hölgy kuckójáért, szoros csatában az első helyen áll jelenleg a közönségszavazáson. Nézze meg ön is a terveket és szavazzon itt.
Értesítettek már?
A passzívház:
A világ több országában az energiatakarékos épületekre alkalmazott német minősítési rendszer. Definíciója szerint:
A passzívház olyan épület, amelyben a kényelmes hőmérsékletet biztosítása (ISO 7730) megoldható kizárólag a levegő frissen tartásához (DIN 1946) megmozgatott légtömeg utánfűtésével vagy utánhűtésével, további levegő visszaforgatása nélkül.
A passzívházak kiemelkedő hőszigetelésüknek köszönhetően nem igényelnek hagyományos fűtési rendszert, de azért valamilyen fűtésre szükség van.
A kívánt hőmérséklet eléréséhez szükséges viszonylag alacsony hőmennyiséget főleg a napsugárzásból, illetve az épületben tartózkodó személyek és műszaki berendezések által kisugárzott hőből fedezik.
Igen..Mondjuk úgy, a közönségdíj még hátravan.
Kifejtenéd bővebben?
A szakmai zsűri tegnap hozta meg a döntését. Nem vagyok a dobogósok között, de a közönségdíj még hátra van, ott jelenleg az első helyen állok, igaz, alig pár szavazatnyi különbséggel..
A szakmai grémium nem csak építészeti szempontok alapján hozta meg döntését. Az első helyezett munkája alapján is érzékelhető: az emberközpontúság nagyon fontos ezen a kanadai pályázaton és idézőjelesen egy háziasszony kockás papírra vetett tervei is megnyerhetik a versenyt.
Mi volt a pályázat fő célja?
A kanadai Touchtones Nelson Művészeti és Történeti Múzeum írta ki a nemzetközi dizájn és tervpályázatot azzal a céllal, hogy a résztvevők bruttó tíz négyzetméter alapterületű ház terveit nyújtsák be.
Olyan házikók terveit várták, amelyek környezetbarát anyagokból készülnek, energiatakarékosak és lehetőség szerint a világon bárhol megépíthetőek legyenek.
A miniépítkezés egy új irányzat a környezetbarát építkezésben. Eddig főleg az építőanyagokkal és az energiával spóroltak, mostanság új irányzatként egyre több helyen előtérbe kerül a términimalizálás.
Mennyire érvényesítetted a zöld gondolatot a pályamunkádban?
A kiírásban a négy fő szempont egyike volt a környezetbarát épület létrehozása, igyekeztem ezt száz százalékban megvalósítani. Az épületem teljes mértékben helyi hulladékból és természetes anyagokból készül. A különlegesebb anyagok közül egy olajos tartályhenger van az épület közepén, erre terveztem a napelemeket.
Újdonságként szerepel az is, hogy a ház burkolatát képező hengert helyi hulladékokkal (kólásüveg, műanyagkupak, faforgács) töltenénk meg, melyek kiváló hőszigetelést biztosítanak.
Mivel foglalkozol akkor, amikor éppen nem tíz négyzetméteres kuckót tervezel?
Akkor nagyobbakat… Építőmérnök vagyok, ezen belül nincs igazán fő profilom. Eddig a legkisebb saját tervezésű lakásom ötven négyzetméteres volt, ezen kívül lakásfelújításokkal és ipari épületek, bevásárlóközpontok tervezésénél is közreműködtem.
Jövő héten rendezik meg a Zöld építészeti napok konferenciát. Te hogy látod az építészet fejlődését a következő évtizedben? Mennyire kerül előtérbe az energiahatékony épületépítés és felújítás?
Évtizedekkel ezelőtt új irányzatként jelent meg a modernizmus az építészetben, gondoljunk csak Le Corbusier munkásságára. Ott kezdődött el igazán a funcionális tervezés, a szűkebb tereket részesítették előnyben. Ennek a mozgalomnak azonban volt egy hátulütője: az emberek térérzetének nem feleltek meg a szűk belső terek és az alacsony belmagasság, így az általuk tervezett, építészetileg híres épületek nagy százaléka kihasználatlan, mert az emberekben klausztrofóbiás reakciókat váltanak ki.
Biztosan nem a términimalizálás a jövő építészetének útja, az energiahatékonyság és a zöld gondolat érvényesítése azonban már most is a legfőbb szempontok között szerepel.
Magyarországi tapasztalataim alapján a megrendelőknek nagyon fontos mennyibe kerül az épület fenntartása, azonban kevesen tudnak olyan energiahatékony rendszerre áldozni -sajnos-, amely csak ötven év múlva térülne meg. Hiába szimpatizálnak sokan a passzív házak gondolatával, jelenleg még nagyon drágák ezek a rendszerek.
Talán a ránk jellemző szokások is szerepet játszanak az anyagi korlátok felállításakor. Mintha itthon kötelező lenne nagy családi házat építeni…
Gondolkoznak a családi házat építők, hogy a hőszigetelés, a megújuló energiaforrás telepítése nagyon fontos dolog, de a ház mérete nálunk továbbra is státuszszimbólum maradt. Hiába tudnánk 110 négyzetméteren is elegánsan kialakítani az általuk igényelt tereket, a megrendelők többsége ragaszkodik a 150 négyzetméterhez. Ennek nyílván többletköltsége van a beruházásban és az energiaigényben is.
Ha az ausztrál ingatlanhirdetéseket nézzük, akkor ott a családi házakat szobaszám alapján és nem négyzetméter szerint hirdetik. Nálunk még a négyzetméterre vetített „kivagyiság” a divat, elképzelhető, az új fajta gondolkodás lassabban érkezik meg hozzánk.
Japán hirdetéseket alapul véve az általad tervezett kuckó majdhogynem kúriának számítana…
Ha már Japán szóba került, elmondom: a Solaris 10 nevű pályázatom továbbfejlesztett (egy hengerrel bővítettem az épületet) változata múlt héten utazott ki Tokióba, november végén egy egyetemi kiállítás keretein belül mutatják be. Ha nem is vevők a terveimre, figyelemfelkeltésnek mindenképpen alkalmas.
Például Kanadában jobbak az esélyek arra, hogy valaki egy ilyen kis alapterületű ház terveit megvásárolja, az ottani törvények értelmében ugyanis a tíz négyzetméteres, vagy annál kisebb alapterületű épületekre nem kell építési engedélyt váltani.
