Kiemelt biztonság szükséges a pszichiátriában
Egy felmérés szerint, a pszichiátriában dolgozók közül egyre többen nem érzik magukat biztonságban. A problémáról Kurimay Tamás, a Magyar Pszichiátriai Társaság elnöke nyilatkozott lapunknak.
2010. október 25. hétfő 07:19 - Fontos Erzsébet
Valóban rettegnek a pszichiátriai dolgozók?
Bújtatott veszélyek lapulnak a pszichiátriában
303 emberből mindössze 7 mondta azt, hogy soha nem fenyegették meg és az emberek 25 százaléka fél attól, hogy ha kimegy az intézetből , akkor megvárják, és vagy őt vagy a családját bántalmazás érheti - mondta Tunyi Tünde, a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara pszichiátriai tagozatvezetője.
www.hir24.hu
A pszichiátriai ápolók körében történt a felmérés, melyben olyan kérdés biztos nem szerepelt, hogy a dolgozók rettegnek-e. Elutasítom ezt és erős túlzásnak tartom! Ezt a problémát a sajtó fújta fel.
Ma már tízből nyolcan nem érzik magukat biztonságban a munkahelyükön. Mi az oka annak, hogy egyre több dolgozó fél és számuk az évek során egyre csak nő?
Ha valaki nem érzi magát biztonságban a munkahelyén, az nem csak abból fakad, hogy a betegektől tart, hanem abból is, elveszti-e a munkahelyét. A szakember hiány miatt sokat kell dolgoznia, nagy a terhelés, és a kiégés kockázata áll fent. Egy munkahelyi környezetben a biztonságérzetnek egy eleme, hogy valaki a pszichiátriai betegségekkel élő, átmeneti zavarban szenvedő betegekkel foglalkozik vagy kezeli őket. Ez a probléma leegyszerűsítése és alapvetően nem is erről van szó.
Ennek ellenére egyes esetekben a pszichiátriában dolgozók ki vannak téve veszélyeknek?
Mint a Magyar Pszichiátriai Társaság elnöke és emellett harminckét éve praktizáló orvos az ellátásban dolgozom, így tudom ezt mit jelent. Az ápolók ki vannak téve a veszélynek, de ugyanúgy ki van téve az intenzív osztályon dolgozó ápoló, a traumatológián dolgozó nővér is.
A biztonságérzet nem csak ettől függ, mert ha megfelelő környezetben, megfelelő létszámú és képzettségű személyzet foglalkozik a páciensekkel, akkor ez a kérdés így, ilyen formában nem jelentkezik.
A probléma az, hogy kevesen vannak az ápolók és a szakdolgozók. Éppen ezért nem arról kellene beszélni, hogy rettegnek, mert esetleg ebből az következtethető, hogy a pszichiátriai betegek mindegyike veszélyes és mindezt, a magam részéről, ilyen formában visszautasítanám.
Valamikor a beteg megöli a pszichiáterét vagy fenyegeti, bántalmazza az ápolókat. Miért nincs ennek kivédésére egy biztonsági rendszer vagy egy kiépített védelmi hálózat?
Ez valóban problémát jelent, ezért a kormányzat és a szakma is azon dolgozik, hogy ezt a nagyon szűk betegréteget megfelelő módon lehessen ellátni. A probléma kezelésére szükséges egy kiemelt biztonságú osztályt létrehozni. Az új kormányzati ciklusban az egészségügyi parlamenti bizottság foglalkozott ezzel a kérdéssel, és mindezt általános jelleggel javasolta a kormánynak. A kormány a szakmai szervezetekkel együtt, intenzíven dolgozik ezeknek a kérdéseknek az előkészítésén.
A védelmi rendszer kiépítését már korábban el kellett volna kezdeni az agresszió visszaszorításához. Ezzel nem késtünk el egy kicsit?
Itt nem az a kérdés, hogy elkéstünk-e vagy nem. Az a lényeg, hogy most mit kell csinálnunk ahhoz, hogy jobb legyen a helyzet.
Az OPNI bezárása okolható a kialakult helyzetért?
Az OPNI előkészítés nélküli bezárása igenis befolyásolja a helyzetet. Ennek a helyzetnek a megoldásán dolgozik az új kormányzat. Remélhetőleg ennek előbb-utóbb lesz eredménye.
A szakemberek régóta úgy vélik, hogy a konfliktuskezelés oktatása lehet a megoldás a fennálló problémákra. Következtethetünk arra, hogy az ápolók is tehetnek a kialakult konfliktusokért és nem megfelelően kezelik a fennálló helyzetet?
Lényeges, hogy az ezen a területen dolgozó kollégáknak lehetőség kínálkozzon továbbképzésekre, illetve a munkahelyi kiégés megelőzésére. Ez egy olyan jelenség, ami akkor jelentkezik, hogy ha a nehéz munkaterületen dolgozónak nincs lehetősége, ideje regenerálódni illetve szakmailag tovább képeznie magát.
Ebben a vonatkozásban ez az egyik elem a munkahelyi közélet javításának és az ezekkel való foglalkozásnak. Ennek ellenére a képzés nem az egyetlen megoldás, mert a többi tényezőnek is javulni, változni kell.
A mai pszichiátriai ellátás - mint nagyon sok ellátás az egészségügyben- team munkában folyik. A teamnek valóban nagyon fontos tagja a nővér. A nővérek vannak szinte a legtöbbet a páciensekkel. Nem arról van szó, hogy a nővérek nem megfelelően kezelik a konfliktusokat. Elsősorban továbbképzéseken kell biztosítani számukra a korszerű agressziókezelés módjait.
Ha megfelelő számú és megfelelően képzett szakember van, akkor ez a kérdés nagymértékben csökkenthető.
A kevés klinikai pszichiáter, ápoló szám jelent nagyobb problémát, vagy a betegek egyre növekvő agresszivitása, amit az ápolókon töltenek ki?
Az utóbbi időszakban az agresszió szintje a társadalomban megnövekedett, ezt indirekt jelként jelezte a kutatás. Ennek a kérdőíves kutatásnak vannak limitjei, határai. Ezért csak indirekten lehet azt is következtetni, hogy esetleg az agresszió szintje nőtt.
Tehát a szakmában fellelhető, összes hiányosság az egészségügyi dolgozókon, ápolókon csattan?
Természetesen igen, de mindenhol ezt lehet tapasztalni. Ez egy általános jelenség az utóbbi időben és ez a 2007-es törvénymódosításoknál jelentkezett jobban, valamint a pszichiátria területén az országos intézet kapcsán. A
páciensek kevésbé tisztelik az egészségügyi dolgozókat, ezért nekik mindenképp szükséges egy ilyen jellegű védelem. Egy jogvédelem, amely által meg tudják tartani emberi méltóságukat.