Irodalmi díjszezon

Ezek szerves részét képezik a könyvpiac élénkítésének, jelentős ismertséget és közvetve anyagi hasznot jelentenek a díjazott szerzőnek, s mindenekelőtt a kiadók számára.

A legtekintélyesebb díjak közül is kiemelkedik a Goncourt, amelyet 1903 óta ítélnek oda az előző évben megjelent, francia nyelven írt legjobb prózai szépirodalmi műnek. A tíztagú zsűri - amely állandó tagokból áll, s kizárólag elhalálozás esetén újulhat meg - közel száz éve a párizsi Operaház tőszomszédságában található elegáns Drouant étterem egyik különtermében rendezett zártkörű ebéden dönt a díj sorsáról. A szerencsés nevét a desszert elfogyasztása után közvetlenül - kamerák kereszttűzében - jelenti be a Goncourt Akadémia.

A Goncourt-ral egyidőben - hasonló felhajtás közepette - döntenek az étterem egy másik termében a főként formai újításokért adományozott Renaudot-díj sorsáról. A Femina-díj bizottsága a Concorde tér ötcsillagos Crillon szállodájának éttermében ítélkezik, a Francia Akadémia tagjai pedig székhelyük dísztermében tanácskoznak, mielőtt az impozáns épület lépcsőjén felsorakozva bejelentik az általuk legjobbnak ítélt regény címét.

Valamennyi zsűri tagjai esküsznek arra, hogy az ebéd előtt még fogalmunk sincsen, melyik lesz a befutó az előre kiválasztott művek közül. Ennek ellenére sok vád éri őket, hogy saját kiadóik érdekeit képviselik, így aztán a kevésbé ismert, kisebb kiadók által megjelentett műveknek még az előválogatások listájára is alig van esélyük fölkerülni. Azokról a "királycsinálókról" - általában befolyásos kulturális újságírókról - is sokat cikkezik a francia sajtó, akik közvetlenül is képesek befolyásolni a döntéshozókat.

A díjakkal járó pénzjutalom jelképes összeg, (a Goncourt-ral például csupán 10 euró jár), de a hatása megváltoztathatja egy író karrierjét és a könyve sorsát.

A francia hírtelevíziók és rádiók élőben közvetítik a döntések bejelentését, s annak ellenére, hogy a szaksajtó egy jelentős része minden évben elégedetlen, a díjazott könyveken megjelenő piros papírszalagok alapvető értékjelzőként működnek a nagyközönség számára, és az eladási listák élére röpítik a műveket. A Goncourt-díj átlagosan 380 ezer, a Renaudot 220 ezer a Fémina 155 ezer eladott példányszámot von maga után.

Jean-Marie Blas de Robles például húsz évig teljesen ismeretetlen írónak számított, tanári fizetéséből élt. A 2005-ben elnyert Médicis-díjnak köszönhetően azonban közel 150 ezer példányban kelt el harmadik regénye (La ou les tigres sont chez eux - Ahol a tigrisek otthon vannak), ami négy évre biztosította számára a megélhetést.

Bertrand Labes, a francia irodalmi díjak katalógusának összeállítója szerint számos elismerés egyre inkább csak a nagy kiadók (Gallimard, Flammarion, Grasset, Seuil) érdekeit és kommunikációs stratégiáját szolgálja, és ezért képezheti vita tárgyát. Miután a kiadók maguk is egyre több díjat hoznak létre, véleménye szerint előbb-utóbb a nagy internetes böngészők is meg fogják alapítani a saját irodalmi díjaikat.

Az idei irodalmi szezon legnagyobb kérdése egyelőre még az, hogy a francia irodalom fenegyereke, Michel Houellebecq (aki az egyik legismertebb kortárs szerző a világon) kap-e végre jelentős irodalmi díjat hazájában. A Flammarion gondozásában megjelent La carte et le territoire (A térkép és a felségterület) mindenesetre a Goncourt és a Renaudot jelöltjei között is esélyesnek számít. Eredményhirdetés november 8-án a Drouant étteremben.