Miként kell elképzelni ezt a procedúrát, amennyiben meghozná a döntést a mindenkori Szentatya?

A Római Pápa lemondásának kérdését a hatályos Kánonjogi Kódex - egyházi törvénykönyv - szabályozza. A pápa érvényes lemondásához arra van szükség, hogy szabadon, ne kényszerhatásra hozza meg a döntését, illetve hogy megfelelően kinyilvánítsa azt. A lemondást senkinek sem kell elfogadnia, hiszen a pápáé a fő hatalom, az egyházon belül nincsen felettese. A törvény arra nem ad választ, hogy milyen okokból mondhat le az egyház feje.

A Kánonjogi Kódex a Pápa lemondását szabályzó paragrafusa melyik korból származik?

Mindig volt lehetőség arra, hogy egy pápa lemondjon a hivataláról, amire több példa is volt a Katolikus Egyház történetében. A paragrafus formális megfogalmazása a XIII. század végére nyúlik vissza, V. Celesztin pápa korába.

Amennyiben a mindenkori pápa meghozza ezt a döntést, mi lesz a sorsa a továbbiakban?

Mindez annak a függvénye, hogy milyen körülmények között következik be a lemondás, ám minderre nem volt példa a hozzánk közeli korokban. Fel lehet idézni mindazt, hogy az eddigi esetekben miként és hogyan történtek a lemondások.

III. században Pontianus pápát a császár Szardínia szigetére száműzte, ahol bányákban kellett dolgoznia. Pontianus önként lemondott a hivataláról, hogy ne a pápának kelljen kényszermunkát végeznie.

A következő pápa, aki 1294-ben lemondott, V. Celesztin volt: nem tartotta magát alkalmasnak a hivatal terheinek a viselésére. A bíborosok testülete előtt jelentette be lemondásának tényét. Utóda, a nagyhatalmú VIII. Bonifác jobbnak tartotta, ha Celesztin az ellenőrzése alatt áll, így mostani szóhasználattal élve házi őrizetben tartotta egy várban.



Létezett egy harmadik, köztes eset is. 1415-ben, a nagy nyugati egyházszakadás idejében egyszerre három pápája is volt az egyháznak, ám XII. Gergelyt fogadjuk el a törvényes, legitim egyházfőnek. XII. Gergely azért mondott le, hogy lehetővé tegye a többi ellenpápa számára is a lemondást és közösen lehessen megállapodni az új egyházfő személyéről. Gergely lemondása után még két évig élt, ám az új pápát csak két évvel a halála után tudták megválasztani.

Nem egy egyszerű kérdés, hogy mit csináljon egy lemondott pápa. Jelen korunkban a lemondásának miértje határozhatná meg azt, hogy mit csináljon a továbbiakban. Egészségi okokkal indokolt lemondás nagy valószínűséggel a teljes visszavonulást eredményezné.

A pápaválasztás ceremóniáját mennyiben változtatná meg ez a döntés?

Semennyiben sem változna meg sem az új pápa választása, sem az előző temetésének az eljárása. A jogi procedúrák akkor lépnek érvénybe, amikor a pápai szék megüresedik: ennek oka lehet a pápa lemondása vagy halála.



A jelenlegi egyházfő, XVI. Benedek, miért tehette ezt a kijelentést?

A napokban megjelent interjúkötetben a könyv írója minden olyan kérdésről megkérdezte a pápát, ami a közvéleményt foglalkoztatta az utóbbi években a Katolikus Egyházzal kapcsolatban. Személyét a pedofilügyek eltussolásával is megvádolták, így az újságíró megkérdezte tőle, hogy nem gondolkozott-e a lemondáson. A pápa minderre azt mondta, hogy egyáltalán nem gondolt rá, hiszen a veszély idején nem szabad megfutamodni, hanem ki kell tartani, meg kell oldani a problémát.

Az író következő kérdésében azt firtatta, hogy elképzelhetőnek tart-e egy olyan esetet, amikor lemond a tisztségéről. XVI. Benedek erre azt válaszolta hogy igen, abban az esetben, ha felismeri, hogy fizikailag, szellemileg, lelkileg már nem alkalmas a rá bízott feladatok ellátására.
II. János Pál pápa boldoggá avatási eljárása során előkerült a volt pápa előzetesen aláírt, feltételes lemondási nyilatkozata.

II. János Pál mindezt még akkor írta meg, amikor még nem volt beteg. VI. Pálra (1963-1978) is hivatkozott II. János Pál, aki szintén megírt egy hasonló nyilatkozatot. Mindebből arra lehet következtetni, hogy mindez akár gyakorlattá is válhat az egyházfőknél.